Értékelés:
A kritikák Reinhart Koselleck kiváló műveként méltatják a könyvet, kiemelve annak mély elméleti hozzájárulását a történelemfilozófiához és az olvasók számára való jelentőségét. A könyvet körülvevő kiszerelést és szolgáltatást is dicsérik.
Előnyök:Magas színvonalú írás, értékes betekintés a történelemelméletbe, kiváló kézbesítési szolgáltatás, több recenzens által is erősen ajánlott.
Hátrányok:A recenziókban nem jegyeztek fel jelentős hátrányt.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Practice of Conceptual History: Timing History, Spacing Concepts
Reinhart Koselleck az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb történelem- és történetíró teoretikusa. Munkássága a kortárs kultúratudományok számára olyan következményekkel jár, amelyek messze túlmutatnak a történeti módszer gyakorlati problémáinak megvitatásán. Ő a Begriffsgeschichte legjelentősebb képviselője és művelője, a történeti tanulmányok módszertanának, amely a világ létezésének sajátosan történelmi módját megalapozó és informáló alapfogalmak feltalálására és fejlesztésére összpontosít.
A kötet tizennyolc esszéje Koselleck történelemfelfogásának négy tézisét illusztrálja. Először is, a történelmi folyamatot a természetben fellelhetőtől eltérő, sajátos időbeliség jellemzi. Ez az időbeliség többszintű, és különböző gyorsulási és lassulási ütemeknek van kitéve, és nem csupán olyan mátrixként működik, amelyen belül a történelmi események megtörténnek, hanem a társadalmi valóság meghatározásában önmagában is ok-okozati erőként.
Másodszor, a történelmi valóság a társadalmi valóság, a funkcionális kapcsolatok belsőleg differenciált struktúrája, amelyben az egyik csoport jogai és érdekei összeütköznek más csoportokéval, és olyan konfliktusokhoz vezetnek, amelyekben a vereséget etikai kudarcként éljük meg, ami megköveteli a "mi romlott el" reflexiót, hogy meghatározzuk magának a konfliktusnak a történelmi jelentőségét.
Harmadszor, a történetírás története a történészek nyelvének fejlődésének története. Ebben a tekintetben Koselleck munkássága konvergál Barthes, Foucault és Derrida munkásságával, akik mindannyian a történetírásnak mint diskurzusnak, nem pedig mint diszciplínának a státuszát hangsúlyozzák, és a történelmi diskurzus konstitutív jellegét jellemzik, szemben a szó szerinti igazságosság igényével.
Végül Koselleck történelemfogalomról alkotott felfogásának negyedik aspektusa, hogy egy megfelelően historizáló történelemfelfogás abból a felismerésből indul ki, hogy amit modernitásnak nevezünk, az nem más, mint a történelem fogalmának korunkban történő felfedezésének egyik aspektusa. A modernizmus aporiái - a művészetekben és a művészetekben, valamint a humán- és természettudományokban - a társadalom és a tudás történetiségének felfedezéséből fakadnak.
