Értékelés:
A könyv fontos forrás a népirtás és az etnikai tisztogatás megértéséhez a 20. századi Európában, mivel alaposan feltárja a különböző történelmi eseményeket, a motivációkat és a két fogalom közötti különbségeket. Jól kutatott és hozzáférhető az e témák iránt érdeklődők számára, bár tudományos jellege miatt kihívást jelenthet az alkalmi olvasók számára.
Előnyök:⬤ Jól megírt és informatív
⬤ elmélyíti az etnikai tisztogatás és a népirtás megértését
⬤ kevésbé ismert eseményekre is kitér
⬤ világos különbséget tesz a népirtás és az etnikai tisztogatás között
⬤ mind a tudományos, mind az általános közönség számára releváns.
⬤ Néhány olvasó szerint hiányzik belőle az objektivitás
⬤ a kritikák a fogalmak túlzott leegyszerűsítésére mutatnak rá
⬤ az alkalmi olvasók számára sűrű vagy túlságosan terjedelmes lehet
⬤ nem terjed ki minden népirtásra (pl. Ruanda)
⬤ egyesek szerint kihagy jelentős történelmi eseményeket.
(15 olvasói vélemény alapján)
Fires of Hatred: Ethnic Cleansing in Twentieth-Century Europe
Az elmúlt évszázad - talán az elmúlt évezred legvéresebb évszázadának - összes szörnyűsége közül az etnikai tisztogatás a legrosszabbak közé tartozik. A kifejezés 1992 tavaszán jelent meg a közbeszédben a bosznia-hercegovinai muszlimok elleni szerb támadások leírására, de amint azt ez a mérföldkőnek számító könyv is bizonyítja, az etnikai tisztogatás nem új keletű, és valószínűleg nem is fog megszűnni napjainkban.
Norman Naimark, Európa és Oroszország kiváló történésze az etnikai tisztogatás és annak a népirtással és a népességáthelyezéssel való kapcsolatáról nyújt áttekintő történetet. Öt konkrét esetre összpontosítva leleplezi az etnikai tisztogatással kapcsolatos mítoszokat, különösen azt az általánosan elterjedt nézetet, hogy a gyakorlat ősi gyűlöletből ered. Naimark bemutatja, hogy a népirtásnak ez az arca a XIX. század végi európai nacionalizmusban gyökerezik, de legveszedelmesebb kifejeződését a XX. században találta meg, amikor a modern államok és társadalmak etnikai szempontok szerint kezdték szervezni magukat. A legnyilvánvalóbb példa - és Naimark egyik esete - a zsidók elleni náci támadás, amely a holokausztban csúcsosodott ki. Naimark kitér még az 1915-ös örmény népirtásra és a görögök kiűzésére Anatóliából az 1921-22-es görög-török háború során; a csecsenek-ingusok és a krími tatárok 1944-es szovjet kényszerdeportálására; a németek 1944-47-es lengyel és csehszlovák kiűzésére; valamint Boszniára és Koszovóra.
Ebben a megrázó történetben Naimark feltárja, hogy a rasszizmus és a vallási gyűlölet etnikai névtáblát öltve újra és újra a háború szolgáltatta az erőszak és a káosz fedezékét, egy gonosz faliszőnyeget, amely mögött a nemzetek büntetlenül cselekedtek.
