Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv érdekes elemzést nyújt Sztálin összetett stratégiáiról a második világháború utáni Európában, és a különböző országok esettanulmányaira összpontosítva megkérdőjelezi az általános narratívákat. Ugyanakkor kritika éri a gyenge írásminőség és a zavaros szerkezet miatt.
Előnyök:⬤ Érdekes történelmi meglátások
⬤ megkérdőjelezi a háború utáni Európáról alkotott általános nézeteket
⬤ változatos esettanulmányokat tartalmaz
⬤ új tézist kínál a hidegháborúról.
Hátrányok:⬤ Rosszul megírt és zavaros
⬤ hiányzik az erős szerkesztői jelenlét
⬤ korlátozott és szelektív a források használata.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Stalin and the Fate of Europe: The Postwar Struggle for Sovereignty
Könyv tartalma:
A Norris és Carol Hundley-díj nyertese.
Az USA-Oroszország kapcsolatok könyvdíjának nyertese
Az év legjobb történelmi könyve a Financial Times-ban
Európa hidegháborús megosztottsága nem volt elkerülhetetlen - a Sztálin népirtásai elismert szerzője bemutatja, hogyan küzdöttek a háború utáni európaiak saját sorsuk meghatározásáért.
Elkerülhetetlen volt-e Európa megosztottsága a második világháború után? A háború utáni európai rend erőteljes újraértékelésében Norman Naimark azt sugallja, hogy Joszif Sztálin sokkal nyitottabb volt a kontinens rendezésére, mint eddig gondoltuk. A Lengyelországtól és Jugoszláviától Dániáig és Albániáig terjedő feltáró esettanulmányokon keresztül Naimark újraértelmezi a korai hidegháborút, az európaiaknak a jövőjük meghatározásáért folytatott harcára összpontosítva.
Ahogy a háború által feldúlt nemzetek megkezdték az újjáépítést, a szovjet szándékok nagyban mutatkoztak. Sztálin hadseregei a kontinens keleti felének nagy részét ellenőrizték, Franciaországban és Olaszországban pedig a kommunista pártok komoly politikai erők voltak. Naimark mégis meglepően rugalmas Sztálint mutat be, akinek kezdetben nem állt szándékában megosztani Európát. Az 1945 és 1948 közötti időszakban a politikai spektrum vezetői, köztük a finn Juho Kusti Paasikivi, a lengyel Wladyslaw Gomulka és az osztrák Karl Renner, visszavágtak a külső nyomásnak. Egyesek számára ez a szovjet dominancia elleni küzdelmet jelentette. Mások számára ez azt jelentette, hogy az amerikaiakat is bevonják céljaik támogatására.
A hidegháború első fagyai a németországi megszállási övezetek feszült őrjáratozásában voltak érezhetők, de csak 1948-ban, a csehszlovákiai puccsal és a berlini blokáddal kezdődött meg a megszokott polarizáció. A megosztottság csak Németország hivatalos felosztásával és a NATO 1949-es megalakulásával vált visszafordíthatatlanná. Sztálin és Európa sorsa megvilágítva, hogy az európai vezetők hogyan kezelték ügyesen a nemzeti érdekeket a domináns hatalmakkal szemben, Sztálin és Európa sorsa feltárja a kontinens számára egy alternatív pálya valós lehetőségeit.
