A hitelesség etikája

Olvasói vélemények

Charles Taylor „A hitelesség etikája” című könyve a radikális individualizmus és a társadalmi normák közötti feszültséget vizsgálja, árnyalt kritikát nyújtva a modern autenticitás és az instrumentális értelemről. Olvasmányossága és éleslátó érvei miatt jó fogadtatásban részesült, bár egyesek szerint túlságosan tudományos vagy a gyakorlati alkalmazástól elszakadt.

A könyv rendkívül olvasmányos, és erőteljes betekintést nyújt a modern társadalom individualizmussal, erkölccsel és hitelességgel kapcsolatos kihívásaiba. Sok olvasó értékeli Taylor árnyalt érveit, és úgy találja, hogy a könyv nélkülözhetetlen forrás az összetett kulturális viták megértéséhez. Különösen azért jegyzik, mert jó bevezető szöveg, amely önmagában is megállja a helyét, és olyan fogalmakkal és fogalmakkal rendelkezik, amelyek a filozófiát vagy a vezetést tanulmányozók számára is rezonálnak.

Néhány olvasó túl bonyolultnak vagy tudományosnak találja a tartalmat, és úgy véli, hogy nincs gyakorlati alkalmazása. Vannak kritikák az írásmóddal, az észlelt nyelvtani hibákkal, valamint a szerző állításai és a megvalósítható megoldások közötti szakadékkal kapcsolatban. Ezen túlmenően néhány kritikus úgy véli, hogy a könyv elavult vagy túlságosan kritikus a hitelességgel szemben, anélkül, hogy meggyőző jövőképet kínálna a jövőre nézve.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Ethics of Authenticity

Könyv tartalma:

Mindenütt a hanyatlásról hallunk, egy olyan világról, amely valaha jobb volt, talán ötven évvel ezelőtt, talán évszázadokkal ezelőtt, de mindenképpen azelőtt, hogy a modernitás kétes útra terelt volna bennünket. Míg egyesek a nyugati kultúra relativizmusba és nihilizmusba való csúszását siratják, mások pedig felszabadító fejlődésként ünneplik ezt a tendenciát, Charles Taylor arra szólít fel bennünket, hogy nézzünk szembe korunk erkölcsi és politikai válságával, és a modernitás kihívásaiból a lehető legtöbbet hozzuk ki.

„Taylor rövid, nem technikai jellegű, erőteljes könyvének nagy érdeme... az a lendület, amellyel újra megfogalmazza azt, amit Hegel (és később Dewey) szorgalmazott Rousseau és Kant ellenében: hogy csak annyiban vagyunk egyének, amennyiben társadalmiak vagyunk.... Hitelesnek lenni, hűségesnek lenni önmagunkhoz, azt jelenti, hogy hűségesnek lenni valamihez, amit sok más emberrel együttesen hoztak létre... Taylor érvelésének lényege két, egymással összefonódó rossz gondolat erőteljes és teljesen sikeres kritikája: hogy csodálatos vagy, csak azért, mert te vagy, és hogy a 'másság tisztelete' megköveteli, hogy tiszteljünk minden emberi lényt és minden emberi kultúrát - függetlenül attól, hogy mennyire gonosz vagy ostoba.”.

--Richard Rorty, London Review of Books.