Egy világi korszak

Olvasói vélemények

Charles Taylor „A világi korszak” című műve a vallásos társadalomból a világi társadalomba való átmenet mélyreható feltárása, amely a világiasság és a spiritualitás kölcsönhatását vizsgálja a történelem során. A könyvet mélységéért és szélességéért dicsérik, mivel éleslátó reflexiókat nyújt a hitről, a spiritualitásról és a modernitás természetéről, miközben megkérdőjelezi a szekularizmusról alkotott hagyományos nézeteket.

⬤ Mélyen éleslátó és intellektuálisan ösztönző; gazdag elemzést nyújt a szekularizmusról és a vallásról a modernitásban.
⬤ Integrálja a különböző területeket, például a filozófiát, a történelmet, a szociológiát és a művészeteket, átfogó perspektívát kínálva.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy újragondolja saját hitét és megértse a meglévő kulturális dinamikát.
⬤ A modernitás és a hit körüli diskurzusban betöltött tudományos jelentőségéért és hatásáért dicsérik.

⬤ Hosszú és igényes; sok kritikus szerint túlságosan terjedelmes és kihívást jelentő olvasmány.
⬤ Az írásmódot gyakran kritizálják, hogy bonyolult, a nyelvtani problémák és az egyértelműség hiánya akadályozza a megértést.
⬤ Szilárd filozófiai és rokon tudományágakhoz szükséges háttérismereteket igényel, ami az alkalmi olvasók számára kevésbé hozzáférhetővé teszi a könyvet.
⬤ Egyesek szerint Taylor túlságosan a kereszténységre koncentrál, ami elidegenítheti a nem keresztény olvasókat.

(105 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Secular Age

Könyv tartalma:

Mit jelent az, hogy világi korban élünk? Szinte mindenki egyetért abban, hogy - legalábbis Nyugaton - nagyrészt igen. És nyilvánvaló, hogy a vallás helye társadalmainkban alapvetően megváltozott az elmúlt néhány évszázadban. Charles Taylor korunk egyik meghatározó könyvében azt a kérdést járja körül, hogy mit jelentenek ezek a változások - hogy pontosan mi történik akkor, amikor egy olyan társadalom, amelyben gyakorlatilag lehetetlen nem hinni Istenben, olyan társadalommá válik, amelyben a hit még a leghűségesebb hívő számára is csak egy emberi lehetőség a többi között.

Taylor, aki régóta az egyik legéleslátóbb gondolkodónk az ilyen kérdésekben, történelmi perspektívát kínál. A "nyugati kereszténységben" a modernitás azon aspektusainak fejlődését vizsgálja, amelyeket mi szekulárisnak nevezünk. Amit leír, az valójában nem egyetlen, folyamatos átalakulás, hanem új indulások sorozata, amelyben a vallási élet korábbi formái felbomlottak vagy destabilizálódtak, és újak jöttek létre. Amint itt látjuk, a mai szekuláris világot nem a vallás hiánya jellemzi - bár egyes társadalmakban a vallásos hit és gyakorlat jelentősen visszaszorult -, hanem inkább az új - vallási, spirituális és vallásellenes - lehetőségek folyamatos szaporodása, amelyeket az egyének és csoportok megragadnak, hogy értelmet adjanak életüknek és formát adjanak spirituális törekvéseiknek.

Hogy ez mit jelent a világ számára - beleértve a kollektív vallási élet új formáit, amelyeket ez ösztönöz, és amelyek hajlamosak az erőszakot szülő tömeges mozgósításra -, azzal Charles Taylor egy olyan könyvben küzd meg, amely éppoly időszerű, mint amilyen időtálló.