Az én forrásai: A modern identitás kialakulása

Olvasói vélemények

Charles Taylor „Az én forrásai” című könyve a modern identitás sűrű és intellektuális kihívást jelentő feltárása az erkölcsi érzelmek és a történelemfilozófia szemüvegén keresztül. Tudományos mélysége és témájának átfogó kezelése miatt nagyra értékelt, és arra készteti az olvasót, hogy kritikusan gondolkodjon az önazonosságról és az azt alakító tényezőkről alkotott felfogásáról. Ugyanakkor nem könnyű olvasmány, és koncentrált összpontosítást, valamint a filozófiatörténet alapos ismeretét igényli.

⬤ Az én és az identitás fogalmának mélyreható és tudományos igényű feltárása.
⬤ Filozófiai, történelmi és erkölcsi nézőpontok széles skálájával foglalkozik.
⬤ Mélyreható meglátásokat és új felismeréseket kínál az identitással kapcsolatban.
⬤ Kritikus gondolkodásra és önreflexióra ösztönöz.
⬤ Jól fogadják az intellektuális kihívásokat kedvelő olvasók.

⬤ Rendkívül sűrű és nehezen olvasható; nem alkalmas alkalmi olvasóknak.
⬤ Jelentős koncentrációt és a filozófiai fogalmak előzetes ismeretét igényli.
⬤ Egyesek hátrányosnak találhatják a közvetlen pszichológiai utalások hiányát.
⬤ Kritika éri a vándorló szerkezetet és néha a fókusz hiányát.

(37 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sources of the Self: The Making of the Modern Identity

Könyv tartalma:

Charles Taylor a modern énkép forrásait vizsgáló átfogó kutatásában bemutatja, hogy ezek a források mennyire gazdagok és értékesek. A szubjektivitás felé fordulás, és az ezzel együtt járó objektív észrend elutasítása - sokak számára úgy tűnik - a legenyhébb esetben puszta szubjektivizmushoz, a legrosszabb esetben pedig puszta nihilizmushoz vezetett.

Sok kritikus úgy véli, hogy a modern rendnek nincs erkölcsi gerince, és maró hatásúnak bizonyult mindarra, ami az emberi jót elősegíthetné. Taylor elutasítja ezt a nézetet. Azt állítja, hogy helyesen értelmezve, az énről alkotott modern felfogásunk olyan keretet biztosít, amely bőven kompenzálja a racionalitás lényegi fogalmainak elhagyását.

Az Én forrásai című könyv legfontosabb felismerése, hogy a modern szubjektivitás, annak minden ismeretelméleti, esztétikai és politikai vonatkozásában, az emberi jóról alkotott elképzelésekben gyökerezik. Miután a szerző először azzal érvel, hogy a kortárs filozófusok figyelmen kívül hagyták, hogyan kapcsolódik össze az én és a jó, a szerző a modern identitást annak genezisének leírásával határozza meg.

Erkölcsi forrásaink feltárására és feltérképezésére tett erőfeszítése a modern hagyomány legtöbb alakjának és mozgalmának újszerű értelmezéséhez vezet. Taylor megmutatja, hogy a modern befelé fordulás nem katasztrofális, hanem valójában a jó meghatározására és elérésére irányuló hosszú erőfeszítéseink eredménye. E meghatározás középpontjában azt találja, amit ő a hétköznapi élet megerősítésének nevez, egy olyan értéknek, amely döntően, ha nem is teljesen, de felváltotta az értelemnek a születésen és a vagyonon alapuló hierarchiához kötődő régebbi felfogását.

Egy olyan forradalom történetének elbeszélésével, amelynek hívei Augustinus, Montaigne, Luther és még sokan mások voltak, Taylor célja részben az, hogy biztosítsa: ne tévesszük szem elől céljukat, és ne veszélyeztessük mindazt, amit elértek. Az én forrásai határozott védelmet nyújt a modern rendnek, és éles cáfolatot ad kritikusainak.