Értékelés:
Ken Wilber „A holnap vallása” című könyvének kritikáiban a meglátásai iránti csodálat és a könyv ismétlődésével és szerkezetével kapcsolatos kritikák keverednek. Az olvasók értékelik filozófiai mélységét és a spiritualitás gyakorlati alkalmazásait, ugyanakkor sokan úgy találják, hogy a könyv túlságosan hosszú és tele van felesleges anyaggal.
Előnyök:⬤ Friss meglátások, amelyek egyesítik a pszichológiai fejlődést a spirituális intelligenciával.
⬤ Megközelíthető írásmód gyakorlati példákkal.
⬤ Átfogó áttekintést nyújt a különböző spirituális hagyományokról és utakról.
⬤ Fontos pszichológiai kérdésekkel és az árnyékmunka fogalmával foglalkozik.
⬤ Mély elmélkedésre és a spiritualitás felfedezésére ösztönöz.
⬤ A könyv túlságosan ismétlődő, és túl hosszú, amit jelentősen le lehetne rövidíteni.
⬤ Egyes olvasók szerint rosszul szerkesztett és nehezen olvasható.
⬤ Bizonyos részeket túlságosan technikai jellegűnek vagy sűrűnek tartanak.
⬤ Kritika Wilber pontosságával és a részletekkel kapcsolatos tudományosságával kapcsolatban.
⬤ Egyesek számára prédikálónak és nehézkesnek tűnhet, hiányzik belőle a korábbi műveiben található magával ragadó próza.
(96 olvasói vélemény alapján)
The Religion of Tomorrow: A Vision for the Future of the Great Traditions - More Inclusive, More Comprehensive, More Complete
Egy provokatív vizsgálat arról, hogy a nagy vallási hagyományok hogyan maradhatnak relevánsak a modern időkben azáltal, hogy beépítik az emberi természetről az elmúlt évszázadban megismert tudományos igazságokat
A nagy vallási hagyományok középpontjában egyetlen cél áll: az ébredés önmagunk és a világegyetem valódi természetének megdöbbentő valóságára. Ugyanakkor az évszázadokig tartó kulturális felhalmozódás és a mítoszokra és rituálékra mint öncélokra való összpontosítás miatt ez az alapvető felismerés elhomályosult.
Ken Wilber itt egy olyan utat mutat a jövő vallásának újragondolásához, amely minden téren elismeri az emberiség fejlődését, miközben hű marad ehhez az eredeti spirituális látomáshoz. Wilber szerint ahhoz, hogy a hagyományok vonzóvá tegyék a modern embereket, be kell építeniük azt a rendkívüli számú tudományos igazságot, amelyet az emberi természetről csak az elmúlt száz évben tanultunk - például az elméről és az agyról, az érzelmekről és a tudatosság növekedéséről -, amelyekről az ősök egyszerűen nem voltak tudatában, és így nem tudták beépíteni meditációs rendszereikbe.
A buddhizmus példáján keresztül Wilber bemutatja, hogy átfogó Integrális megközelítése - amelyet néhány követője már számos világvallásra alkalmaz - hogyan háríthatja el a "példátlan méretű kulturális katasztrófát", az emberi lehetőségek dicsőséges felső határainak teljes elhanyagolását a materialista posztmodern világnézet által. Sőt, megmutatja, hogyan alkalmazhatjuk ezt a megközelítést saját spirituális gyakorlatunkban. Ez, a Szex, ökológia, spiritualitás óta a legátfogóbb műve, egy izgalmas felhívás a teljességre, befogadásra és egységre a jövő vallásaiban.
