A jó történet: Eszmecserék az igazságról, a fikcióról és a pszichoterápiáról

Olvasói vélemények

J. M. Coetzee és Arabella Kurtz „A jó történet” című könyve összességében vegyes kritikákat kap, kiemelve a pszichológiáról, az igazságról és a fikcióról folytatott izgalmas párbeszédet. Míg sok olvasó tanulságosnak és elgondolkodtatónak találta, néhányan úgy érezték, hogy túlságosan leegyszerűsítő vagy szakzsargonnal terhelt.

⬤ Magával ragadó beszélgetések a pszichológia és a fikció kölcsönhatásáról
⬤ elgondolkodtató meglátások az igazságról és az érzékelésről
⬤ érdekes a pszichológiában vagy az irodalomban jártas olvasók számára
⬤ dicsérik mélységét és felvilágosító jellegét.

⬤ Egyesek szerint a párbeszédek túlságosan leegyszerűsítőek vagy túlságosan a pszichológiai szakzsargonra támaszkodnak
⬤ kritika a szerzők közötti elégtelen elkötelezettség miatt
⬤ aggályok a nyomdai minőséggel kapcsolatban bizonyos kiadásokban.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Good Story: Exchanges on Truth, Fiction and Psychotherapy

Könyv tartalma:

J. M. Coetzee legújabb regénye, a Jézus iskolanapjai már kapható a Viking kiadónál. A Late Essays: 2006-2016 című kötet 2018 januárjában lesz kapható.

J. M. Coetzee: Milyen viszonyban vagyok az élettörténetemmel? Vajon tudatos szerzője vagyok-e, vagy tekintsem magam egyszerűen csak egy hangnak, amely a lehető legkevesebb beavatkozással mondja ki a bensőmből feltörő szavak folyamát?.

Arabella Kurtz: A pszichoanalízisről való gondolkodás egyik módja az, ha azt mondjuk, hogy célja az elbeszélő vagy önéletrajzi képzelet felszabadítása.

A jó történet egy lebilincselő párbeszéd a pszichoterápiáról és a történetmesélés művészetéről egy, az erkölcsi pszichológia iránt régóta érdeklődő író és egy irodalomtudományi képzésben részesült pszichoterapeuta között. Coetzee és Kurtz különböző nézőpontokból vizsgálja a pszichoterápiát és annak tágabb társadalmi kontextusát, de mindkettőjük megközelítésének középpontjában az elbeszéléssel való foglalkozás áll. Egyedül dolgozva az író irányítja az általa elmesélt történetet. A terapeuta ezzel szemben a pácienssel együttműködve alakítja ki a páciens életéről és identitásáról szóló olyan beszámolót, amely egyszerre értelmes és igaz.

A szerzők tanulságos és elgondolkodtató találkozásukban az egyéni pszichológiát és a csoport pszichológiáját egyaránt tárgyalják: az iskolai osztálytermet, a bandákat és a telepes nemzetet, amelyben az elődök brutális tettei egy nemzeti történetbe illeszkednek. Coetzee és Kurtz olyan nagy írókra, mint Cervantes és Dosztojevszkij, valamint olyan pszichoanalitikusokra, mint Freud és Melanie Klein, támaszkodva vizsgálja az emberi önvizsgálatra való képességet, azt a vágyunkat, hogy elmondjuk saját élettörténetünket, és az ellenállásokat, amelyekkel útközben találkozunk.