A józan ész 2.0

Olvasói vélemények

A „Közös ész 2.0: Amerika megszabadítása az adósságrabszolgaságtól” című könyv az Egyesült Államok jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetének kritikai vizsgálata, amely az államadóssággal, a kormányzati korrupcióval és a pénzügyi piacokkal kapcsolatos érveket mutatja be. A könyv tömören és lebilincselően kínál lehetséges megoldásokat ezekre a problémákra, de a reakciók eltérőek: egyes olvasók dicsérik a meglátásait, mások pedig kritizálják a nézőpontját és a vélt elfogultságát.

A könyvet dicsérik világosságáért, humoráért és egyenes írásmódjáért. Számos kritika kiemeli tömör formátumát (kb. 100 oldal), miközben hatásos betekintést nyújt Amerika adóssághelyzetébe és a lehetséges megoldásokba. Az olvasók nagyra értékelik a szerző azon képességét, hogy a történelmi összefüggéseket összekapcsolja a jelenlegi valósággal, valamint az állítások alátámasztására megadott hivatkozásokat. A könyv azok számára is vonzó, akik őszinte és egyenes eszmecserét keresnek kényes témákról, és több kritikus is kötelező olvasmányként ajánlja.

A kritikusok szerint a könyv leegyszerűsített és elfogult képet nyújt az összetett kérdésekről, és nem ismeri árnyaltan a történelmet és a globális tényezőket. Egyes olvasók szerint a szerző nézőpontja érzelmi alapú és mélység nélküli, míg mások túlságosan konspiratívnak vagy véleményesnek tartják. Néhány recenzens csalódottságot jelez a történelmi elemzéssel kapcsolatban, és néhányan azt állítják, hogy nem nyújt kellő tudományos alaposságot, ami azt sugallja, hogy az eredeti forrásokat részesíti előnyben.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Common Sense 2.0

Könyv tartalma:

Véget kell vetnünk az adósságrabszolgaságnak. Az Egyesült Államokban 1920-ban, közvetlenül az első világháború befejezése után kezdődött a gazdasági válság.

Munkahelyek milliói szűntek meg, vállalatok ezrei mentek csődbe, miközben a kormány senkinek sem nyújtott támogatást. Ez a depresszió másfél évig tartott. Egy másik depresszió 1929-ben kezdődött.

Ezúttal a kormány lépett közbe, és segítséget nyújtott a vállalkozásoknak, hogy támogatást nyújtson az amerikaiak huszonöt százalékának, akik elvesztették a munkájukat, és nehéz időket éltek meg. A masszív kormányzati szerepvállalás eredményeként ez a depresszió egy tucat évig tartott, és egy új világháborúra volt szükség ahhoz, hogy az ország újra munkába álljon.

Most egy még nagyobb depresszióba léptünk. Ha hagyjuk, hogy a kormány még mélyebb eladósodással próbálja megoldani az adósságproblémát, akkor valószínűleg tizenöt évbe fog telni, amíg az ország talpra áll.

Talán egy újabb világháború. Másrészt, ha visszaállítanánk a becsületes pénzt a pénzügyi rendszerünkbe, hogy fékezzük a felesleges kormányzati kiadásokat, az amerikaiak másfél év alatt újra munkába állhatnának.