A kereszténység és az írói feladat

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Christianity and the Writer's Task

Könyv tartalma:

Az íróknak arra kell törekedniük, hogy megnyugtassák olvasóikat, vagy arra, hogy kizökkentsék őket a kényelemből? Georges Bernanos (1888-1948), a huszadik század egyik nagy katolikus írója az utóbbi mellett érvel. Ebben az éleslátó levél- és esszé-sorozatban, amelyet itt először gyűjtöttek össze angolul, Bernanos a reflektálatlan vallásosság és az istenről alkotott leegyszerűsítő nézetek terjesztése ellen tiltakozik.

A „Kereszténység és az írói feladat” című írásában Bernanos a középszerűséget és a hívők langyos hitét ostorozza, akik letették a keresztjüket egy enyhítő kereszténység javára. Ehelyett azt állítja, hogy egy jó írónak a szentséggel és a szenvedés szükségességével elkerülhetetlenül összefonódó kemény valóságot kell ábrázolnia a szentség érdekében.

Bernanos „Naplóbejegyzések és levelek egy egyházi létről” című írása bizonyítja az ünnepelt író undorát attól, amit kortársa, Dietrich Bonhoeffer „olcsó kegyelemnek” nevezett. Bernanos arra figyelmeztet, hogy „mások középszerűsége nyitva tart bennünk egy sebet, amelynek nem szabad abbahagynia a gennyesedést és fájdalmat okoznia nekünk; és csak az egész szervezet megmérgezésének kockázatával záródna be”. Egy jó írónak meg kell mutatnia, hogy bár a tanítványság ára magas, csak ezért érdemes fizetni.

Az Egy vidéki pap naplója című könyv szerzője ezeket a gondolatokat „Egy agnosztikus prédikációja Szent Teréz ünnepén” című írásában élezi ki, amelyben egy művelt, nem hívő embert képzel el, aki megpróbálja felrázni a félig alvó vasárnapi templomba járókat szellemi álmukból. Bernanos agnosztikusa számon kéri hallgatóságát, arra kényszerítve őket és minket is, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan és miért oximoron a „kényelmes keresztény”. Bernanos bemutatja, milyen veszélyeket rejt, ha a szenteket, akiket állítólag pártfogóinkként dicsőítünk, karnyújtásnyira tartjuk magunktól. Ehelyett a hívőknek meg kell hallgatniuk Krisztus hívását, hogy „legyünk olyanok, mint a gyermekek” - radikálisan átadva magunkat. Bernanos előrelátó figyelmeztetései az „önjelölt materialista társadalomban” élők számára a kinyilatkoztatás hangján szólalnak meg: „Soha nem fogjátok lefegyverezni őket, csak hősiességgel”.