A mezoszféra dinamikája gravitációs hullámok kényszerítésével, 1: Nappali és félnapos árapály (Nasa Technical Reports Server (Ntrs))

Eredeti címe:

Mesosphere Dynamics with Gravity Wave Forcing, 1: Diurnal and Semi-Diurnal Tides (Nasa Technical Reports Server (Ntrs))

Könyv tartalma:

Bemutatjuk egy nemlineáris, 3D-s, időfüggő numerikus spektrális modell (NSM) eredményeit, amely a földtől egészen a termoszféráig terjed, és magában foglalja a Hines-féle Doppler-szóródási paraméterezést a kisméretű gravitációs hullámokra (GW). Fókuszpontunk a mezoszféra, amelyet a hullámkölcsönhatások uralnak.

A napszaki és félnapszaki árapályokat jelen dolgozatban (1. rész), a bolygóhullámokat pedig a kísérő dolgozatban (2. rész) tárgyaljuk.

Az árapályok évszakos változásainak megértése érdekében, különös tekintettel a gravitációs hullámok folyamataira, numerikus kísérleteket végzünk, amelyek a következő következtetésekhez vezetnek: 1.

A napszaki árapály (DT) nagy féléves változásait, a napéjegyenlőség körül megfigyelt csúcsamplitúdókkal, elsősorban a GW kölcsönhatások okozzák, amelyek részben bolygóhullámokat is magukban foglalnak. 2.

A DT-t, a bolygóhullámokhoz hasonlóan, hajlamos felerősíteni a GW impulzuslerakódás, ami csökkenti a függőleges hullámhosszt is. 3. A GW kölcsönhatásokhoz kapcsolódó örvényviszkozitás-változások általában késő tavasszal és kora ősszel tetőznek, és a DT-t is befolyásolják.

4. A félnapos félnapos dagályt (SDT), és különösen annak fázisát erősen befolyásolja az átlagos zonális cirkuláció. 5.

Az SDT-t egyenként a GW-k felerősítik. A DT azonban úgy szűri ki a GW-ket, hogy a hullámkölcsönhatás hatékonyan csökkenti az SDT amplitúdóját, ami ténylegesen erős nemlineáris kölcsönhatást eredményez a DT és az SDT között.

6. ) A baroklinikus instabilitás és a GW kölcsönhatás által belsőleg generált bolygóhullámok a DT és az SDT nagy amplitúdójú modulációit eredményezik.