A néger egyház története

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The History of the Negro Church

Könyv tartalma:

Amerika felfedezésének egyik oka az volt, hogy az európai fanatikusok azon vágyát, hogy a katolikus vallást más részekre is kiterjesszék, tettekre váltották. Kolumbusz, mint mondják, határozottan misszionárius volt, és úgy érezte, hogy nem tudna jelentősebb hozzájárulást nyújtani az egyháznak, mint új területeket nyitni a keresztény törekvések előtt. A nyílt tengeren való kalandozáshoz megfelelő felszerelés megszerzésében elért végső sikerét bizonyos mértékig azok a keresztény indítékok határozták meg, amelyek a spanyol uralkodókat arra ösztönözték, hogy finanszírozzák az expedíciót, mert az lehetőséget nyújthat Krisztus ügyének előmozdítására. A franciák közül néhányan, akik azért jöttek az új világba, hogy további felfedezésekkel és feltárásokkal támasszák igényeiket, hasonló indítékoktól vezérelve, vagy pedig örömmel fogadták az ilyen módon érdekelt, komoly munkások együttműködését.

A spanyol és a francia misszionáriusok először indiánokat térítettek meg. A négerekre nem gondoltak különösebben. Talán kissé furcsának tűnhet most arra gondolni, hogy embereket kell megtéríteni, hogy higgyenek a néger megváltásának lehetőségében, de a gyarmatosítók között ezrek voltak, akik a négert soha nem tekintették a kereszténységhez tartozónak. A négereket általában hitetleneknek minősítették; de önjelölt elöljáróik megítélése szerint nem számítottak a legkívánatosabbnak ebből az osztályból, amely állítólag a kereszténység ellen sorakozott fel. Kevés keresztény volt, aki ne várta volna a kaukázusi típushoz közelítő hitetlenek végső megtérését, de alig akadt olyan, aki ne kívánt volna erőfeszítéseket tenni a négerek megtérítése érdekében.

Amikor azonban e latin elemnek az a része, amely elsősorban a nyugati félteke kizsákmányolásában volt érdekelt, nem találta az indiánokban a vállalkozásához szükséges jelentős munkaerő-utánpótlást, és olyan emberek javaslatára, mint las Casas, e célból négereket importált, a misszionáriusok szembesültek azzal a kérdéssel, hogy ez az újfajta pogány ugyanolyan figyelmet kapjon-e, mint az indiánok. Az íratlan törvény miatt, miszerint keresztényt nem lehet rabszolgaként tartani, a kizsákmányoló osztály ellenzett minden ilyen térítést; mivel ha ugyanis a rabszolgákat megtérésük után felszabadítanák, a fejlesztési terveik meghiúsulnának, mivel nem lenne munkaerő-utánpótlás, amely rabszolgaként alávetné magát a parancsaiknak. Európa uralkodói, akik egyszer hajlamosak voltak egyfajta humanitárius politikát folytatni a négerekkel szemben, eleinte ellenezték a négerek behozatalát az új világba; és amikor a különböző országok érdekeinek nyomására engedtek ebben a kérdésben, kikötötték, hogy az ilyen rabszolgáknak előbb fel kell venniük a kereszténységet. Később, amikor további engedményekre volt szükség a kapitalistáknak, a spanyol és a francia királyi rendeletek úgy rendelkeztek, hogy az Amerikában rabszolgasorba vett afrikaiakat csupán a keresztény vallás elveivel kell korán megismertetni.