The Mis-Education of the Negro

Olvasói vélemények

A könyvet nagyra értékelik, mert megvilágítja az afroamerikai közösség előtt álló történelmi és kortárs akadályokat. Ösztönzi az önképzést és a saját történelem megértésének fontosságát a megerősödés érdekében. Sok olvasó találta tanulságosnak és relevánsnak, értékes betekintést nyújt az oktatásba, a politikába és a kulturális identitásba. Néhányan azonban kritizálták az írásmódot, mivel bonyolult, és problémákat észleltek az írásjelekkel és az olvashatósággal kapcsolatban, ami néhány olvasó számára rontotta az általános élményt.

⬤ Felvilágosító és informatív az afroamerikai történelem és oktatás témájában.
⬤ Önképzésre és kritikus gondolkodásra ösztönöz.
⬤ Releváns az afroamerikai közösséget érintő kortárs kérdések szempontjából.
⬤ Értékes történelmi hivatkozásokat és betekintést nyújt.
⬤ Inspirálja és motiválja az olvasókat, hogy vegyenek részt a közösségükben és az önérvényesítésben.

⬤ Egyesek szerint az írásmód bonyolult és nehezen követhető.
⬤ Az interpunkciós és nyelvtani hibák rontják az olvashatóságot.
⬤ Egyes tartalmak elavultnak tűnhetnek, vagy más forrásokban már tárgyaltak róluk, ami a redundancia érzetét kelti.
⬤ A könyv változatával kapcsolatban némi zavar van, és kérdéses a hitelessége vagy eredetisége.

(544 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A "fekete történelem atyjának" legbefolyásosabb műve, amely tükrözi a fekete pedagógusok által kezdeményezett antirasszista tanítás hosszú távú hagyományát.

A Penguin Classic

A The Mis-education of the Negro (1933) Woodson legnépszerűbb klasszikus fekete társadalomkritikai műve, amely történelemből, elméletből és memoárokból merít. Woodson diákként és tanárként egyaránt tanúja volt annak, hogy az iskolákban és egyetemeken tanított történelem és irodalom milyen torzításokat tartalmaz a feketék életéről. Azt állította, hogy összefüggés van e torzítások és a feketék életét az anyagi világban körülíró erőszak között, és kijelentette: "Nem lenne lincselés, ha nem az iskolai tanteremben kezdődne". Woodson elsősorban arra összpontosított, hogy az iskoláztatás domináns módszerei milyen hatással voltak a fekete fiatalokra. Az emancipációtól az 1930-as évekig a fehér amerikaiak továbbra is a fekete iskolák intézményi és ideológiai fejlődését irányították, amely egy olyan tudásrendszeren alapult, amely megerősítette a feketék alsóbbrendűségéről alkotott elképzeléseket.

Országszerte fekete tanárok szerveződtek, hogy tanterveiket relevánsabbá tegyék a diákok számára, és bírálták a fekete életnek a hivatalos tantervekben való szorgalmas kihagyását, megelőzve ezzel a két évtizeddel később a Mis-educationben megjelenő számos gondolatot. Woodson azt írta, hogy a tantervekben a fehér emberek és a fehérek teljesítményéről szóló elbeszélések túlreprezentáltsága a fehérekről és az emberi fejlődés történetében betöltött szerepükről alkotott túlzó képet. Ezek a torzítások képesek voltak arra, hogy a fehér diákokat teljesítményre és törekvésre ösztönözzék, a fehér felsőbbrendűség alatt szenvedő fajok diákjait pedig demotiválják. A feketékben a fehérségre való törekvést táplálták és/vagy arra késztették őket, hogy megvetik saját fajukat a vélt teljesítményhiány miatt. Ez a félrenevelés szisztematikus folyamata volt, amely a fekete Amerika tapasztalatának egy olyan aspektusát artikulálta, amelyet a Woodson előtti és utáni tudósok felismertek, és amelynek kiküszöbölésén dolgoztak.

Woodson amellett érvelt, hogy a diákokat, tanárokat és vezetőket olyan módon kell oktatni, amely számon kérhető a fekete tapasztalatokkal és a megélt valósággal szemben, mind a múltban, mind a jelenben. Az amerikai osztálytermekben folyó, a faji megkülönböztetés tanításáról szóló jelenlegi viták során a Mis-educationnel kapcsolatos gondolatok ma is visszhangra találnak.