A politikai tudattalan: az elbeszélés mint társadalmi szimbolikus cselekedet

Olvasói vélemények

A kritikák a „Politikai tudattalan” című művet jelentős, bár kihívást jelentő irodalomkritikai műként mutatják be, amely az irodalom és a politikai struktúrák metszéspontját vizsgálja marxista szemszögből. Míg sokan dicsérik mélységét és intellektuális szigorát, mások kritizálják sűrű írásmódját, amely akadályozhatja a hozzáférhetőséget.

⬤ Az irodalom és politikai kontextusának mély és elgondolkodtató elemzése.
⬤ Erős történelmi perspektíva, amely felvilágosítja az olvasót az irodalom és a társadalmi kérdések kapcsolatáról.
⬤ Ajánljuk éleslátása miatt és a marxista gondolkodás értékes kritikájaként.
⬤ Meggyőző módon foglalkozik a klasszikus szövegekkel, és arra ösztönzi az olvasót, hogy újraolvassa őket.
⬤ A kortárs kritikai elmélet területén alapvető olvasmánynak számít.

⬤ Az írás sűrűsége és a hosszú mondatok miatt egyesek számára nehezen olvasható és érthető.
⬤ Inkább akadémikusoknak, mint általános olvasóknak való.
⬤ Néhányan érthetetlennek vagy túlságosan bonyolultnak találták a filozófiai gondolatokat.
⬤ Vegyes vélemények a példányok fizikai állapotát illetően, egyesek kopottnak mondják.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Political Unconscious: Narrative as a Socially Symbolic ACT

Könyv tartalma:

Fredric Jameson A politikai tudattalan című művében ellenzi azt a nézetet, hogy az irodalmi alkotás a politikai kontextustól elszigetelten történhet. Az irodalmi szövegek politikai értelmezésének elsőbbségét állítja, azt állítva, hogy az minden olvasás és megértés középpontjában kell állnia, nem pedig csak kiegészítője vagy segédeszköze más, ma használatos módszereknek.

Jameson az értelmezés természetének alapos vizsgálatával támasztja alá tézisét. Megértésünket, mondja, azok a fogalmak és kategóriák színesítik, amelyeket kultúránk értelmezési hagyományából örököltünk, és amelyeket arra használunk, hogy megértsük, amit olvasunk. Hogyan érthetik meg tehát más korok irodalmát egy olyan jelen olvasói, amely kulturálisan annyira különbözik a múlttól? Jameson válaszának alapját a marxizmus adja, mert a történelmet egyetlen kollektív narratívaként fogja fel, amely összeköti a múltat és a jelent; a marxista irodalomkritika ennek a megszakítás nélküli narratívának az egységét tárja fel.

Jameson értelmezési elméletét XIX. és XX. századi szövegekre, többek között Balzac, Gissing és Conrad műveire alkalmazza. Mindvégig figyelembe veszi az általa tárgyalt művek más értelmezési megközelítéseit is, értékelve az olyan különböző módszerek fontosságát és korlátait, mint a lacani pszichoanalízis, a szemiotika, a dialektikus elemzés és az allegorikus olvasatok. A könyv egésze közvetlenül olyan kérdéseket vet fel, amelyek Jameson korábbi munkáiban csak implicit módon jelentek meg, nevezetesen a dialektika és a strukturalizmus viszonyát, valamint a német és a francia esztétikai hagyományok közötti feszültséget.

A Politikai tudattalan mesteri bevezetés a marxista kritika módszerébe és gyakorlatába egyaránt. A kritika módját meghatározva és azt sikeresen alkalmazva az egyes művekre, hidat képez az elméleti spekuláció és a szövegelemzés közötti szakadék között.