A realizmus antinómiái

Olvasói vélemények

A könyv a realizmus bonyolult fogalmi elemzését mutatja be az irodalomban, a szerzők széles körére támaszkodva és filozófiai gondolatokat alkalmazva. Míg egyes olvasók értékelik Jameson mély meglátásait és erudícióját, mások kritizálják az írásmódot, a megjegyzett hibákat és a koherencia hiányát.

Hatalmas erudíció, az irodalmi realizmus éleslátó elemzése, életbevágó viták a történelem és az irodalom kapcsolatáról, szép kiadás, erős szolgáltatási minőség.

Gyenge írásminőség, hibáktól és következetlenségektől hemzseg, nincs koherens szerkezet, rendszertelen hivatkozások, hasznos bibliográfia hiánya, potenciálisan túlterhelő és nehezen olvasható.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Antinomies of Realism

Könyv tartalma:

A realizmus antinómiái a XIX. századi realista regény és örökségének története, amelyet a művészi vívmányok iránti nosztalgia csillogása nélkül mesél el, amelyeket a történelem mozgása lehetetlenné teszi az újrateremtést. Zola, Tolsztoj, P rez Gald s és George Eliot művei a legmélyebb értelemben utánozhatatlanok, mégis mind a mai napig uralják a regényformát. Az azóta megjelent regények azon fáradoznak, hogy saját keletkezésük társadalmi körülményeit összeegyeztetjék ennek az írásmódnak a történetével: az úgynevezett modernista regény az egyik megoldási kísérlet erre a konfliktusra, akárcsak a kereskedelmi elbeszélések egyre szegényesebb fajtája - amit a mai könyvkritikusok "komoly regénynek" neveznek, és ami kísérlet a múlt visszapörgetésére irányuló lehetetlen vállalkozásra.

Fredric Jameson a művészeti és irodalmi realizmus legbefolyásosabb elméleteit vizsgálja, maga is a realizmus kialakulásának társadalmi és történelmi előfeltételei felől közelítve a témához. A realista regény a testre és annak érzésállapotaira irányuló figyelmet ötvözte a történelem keretein belül az egyéni önmegvalósítás keresésével.

A kortárs irodalomban a reprezentáció más formái - amelyekre a "posztmodern" kifejezés túlságosan felületes - váltak láthatóvá: például Hilary Mantel történelmi regényeiben vagy David Mitchell regényeinek stiláris pluralizmusában. A kortárs fikcióról kiderül, hogy megdöbbentő kísérleteket folytat a globális társadalmi totalitás új valóságainak, a modern technológiai hadviselésnek és a történelmi fejleményeknek az ábrázolására, amelyek bár életünk minden szegletét áthatják, csak ritka alkalmakkor és a legkülönösebb formai és művészi eszközökkel válnak nyilvánvalóvá.

Jameson egy zárómondatban kifejti, hogyan élte túl a "realista" elbeszélés a klasszikus realizmus végét. Tulajdonképpen olyan érvet szolgáltat a populáris fikció és a tömegkultúra komoly tanulmányozása mellett, amely túllép a lusta újságíráson és a legújabb kulturális tanulmányok könnyű közhelyein.

A keményfedeles kiadásból.