Késő marxizmus: Adorno, avagy a dialektika fennmaradása

Olvasói vélemények

Fredric Jameson „Késő marxizmus: Adorno, avagy a dialektika fennmaradása” című részletes kommentár, amely segít megérteni Theodor Adorno összetett filozófiai gondolatait. Míg azok számára, akik már ismerik Adorno munkásságát, értékes, az elméleteivel újonnan ismerkedők számára nem biztos, hogy átfogó bevezetésként szolgál.

⬤ Megvilágítja Adorno filozófiai munkásságát és dialektikus megközelítését.
⬤ Összefüggő utakat kínál Adorno összetett gondolatai között.
⬤ Az „Esztétikai elmélet” című fejezetek különösen értékesek és lényeglátóak.
⬤ Kitér az Adorno munkásságával kapcsolatos tévhitekre.
⬤ Gazdagon kidolgozott próza, amely jutalmazza a gondos olvasást.

⬤ Jameson írása néha homályos és sűrű, sok elméleti kifejezést használ kellő magyarázat nélkül.
⬤ Nem alkalmas Adorno elsődleges bemutatására; inkább azoknak ajánlott, akik már rendelkeznek némi előismerettel.
⬤ Néhány olvasó számára az olvasás a bonyolultság miatt kihívást jelenthet és frusztráló lehet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Late Marxism: Adorno, Or, The Persistence of the Dialectic

Könyv tartalma:

A „totalizáció” és az „identitás” elleni támadás nevében számos kortárs teoretikus szorgalmasan mossa a marxizmus dialektikus és utópikus projektjeit a posztmodernizmus és a „posztpolitika” dugólyukába.

Ennek egyik példája a huszadik század egyik legnagyobb filozófusának, Theodor Adornónak a közelmúltbeli értelmezése. Fredric Jameson ebben az erőteljes könyvében Adorno munkásságának, különösen filozófiáról és esztétikáról szóló fő műveinek radikálisan más olvasatát javasolja: Negatív dialektika és esztétikai elmélet.

Jameson meggyőzően érvel amellett, hogy Adorno hozzájárulása a marxizmus fejlődéséhez továbbra is egyedülálló és nélkülözhetetlen. Megmutatja, hogy Adorno esztétikai munkássága hogyan hajt végre dekonstruktív műveleteket, mégis élesen elkülönül a mára kanonikussá vált dekonstruktív műfajú írásoktól. Feltárja Adorno filozófia igen időszerű igenlésének - a nagy elmélet „vége” utáni lehetőségének - komplexitását.

Mindenekelőtt megvilágítja, hogy milyen finom és gazdag Adorno továbbra is a késő kapitalizmusra mint totalitásra helyezi a hangsúlyt kultúránk formáin belül. Világosságában a Késő marxizmus visszhangozza alanyának írásait, akinek kritikai, utópisztikus intelligenciájához Jameson hű marad.