A pszichológia kísértetei: A szakma válsága és a visszaút

Olvasói vélemények

A könyv a modern pszichológia kritikai vizsgálatát nyújtja, rámutatva annak hiányosságaira és javítási javaslatokat téve. Bár érdekes meglátásokat és mély elmélkedéseket mutat be a pszichológiai gyakorlatokról és kutatásokról, szenved a száraz írásmódtól és a világos szerkezet hiányától, ami egyes olvasók számára frusztrációhoz vezet.

A szerző, aki elismert pszichológus, átgondolt kritikákat fogalmaz meg, amelyek a szakirodalom széles körű áttekintésén és személyes tapasztalatain alapulnak. A könyv olyan fontos témákkal foglalkozik, mint a pszichológiai kutatás, a diagnózis és a kezelés összefüggései. Úgy tekintik, hogy éleslátó, kihívásokkal teli, és értékes javaslatokat tesz a pszichológia területének javítására.

Az írásmódot gyakran száraznak és csapongónak jellemzik, ami megnehezíti az olvasók számára, hogy kövessék a szerző mondanivalóját. Sok kritika megemlíti, hogy a könyvből hiányzik a szerkezet, a témák között ugrál, és frusztráló lehet olvasni, különösen azok számára, akik nem ismerik mélyen a pszichológiai fogalmakat.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Psychology's Ghosts: The Crisis in the Profession and the Way Back

Könyv tartalma:

Ez a könyv hosszú évek gondolkodásának és a kortárs pszichológia helyzete iránti mélységes aggodalomnak a terméke. Jerome Kagan, az elméletíró és vezető kutató számos pszichológus által vallott népszerű gyakorlatot és feltételezést vizsgál.

Számos olyan problémát tár fel, amelyeket - aggasztó módon - a kutatók és a klinikusok nagyrészt figyelmen kívül hagynak. Pedig a megoldások rendelkezésre állnak, állítja Kagan, és átgondolt javaslatai utat mutatnak az elme és a mentális betegségek jobb megértéséhez.

Kagan négy problémát azonosít a kortárs pszichológiában: a közömbösség a megfigyelések gyűjtésének környezete iránt, beleértve a résztvevők korát, osztályát és kulturális hátterét, valamint a bizonyítékot szolgáltató eljárást (megkérdőjelezi például azt a feltételezést, hogy a jóllétről szóló hasonló szóbeli beszámolók hasonló pszichológiai állapotokat tükröznek); az a szokás, hogy a következtetéseket egyetlen mérésre alapozzák, nem pedig a mérések mintázataira (annak ellenére, hogy minden cselekvés, válasz vagy biológiai válasz többféle feltételrendszer eredménye lehet); a mentális betegségek meghatározása a tünetek alapján, függetlenül azok eredetétől; és a mentális zavarok kezelése olyan gyógyszerekkel és pszichoterápiás formákkal, amelyek nem specifikusak a diagnosztizált betegségre. A szerző őszinte fejtegetései olyan vitára ösztönöznek, amelyre szükség van egy olyan tudományágban, amely igéreteit be akarja váltani.