Az emberi létről: Miért fontos az elme

Olvasói vélemények

Jerome Kagan „Az emberi létről” című könyve olyan esszék gyűjteménye, amelyek a pszichológia és a filozófia összetett témáiban mélyednek el. Bár sok olvasó talál benne meglátásokat és elgondolkodtató vitákat, a könyv akadémikus hangvétele és összetettsége egyesek számára kihívást jelent. Aggályokat vetnek fel a tények félreértelmezései és az egyértelmű hivatkozások hiánya az irodalomjegyzékben, ami csökkenti a hitelességét.

⬤ Hasznos meglátásokat nyújt az életről és a pszichológiáról.
⬤ Az esszék fontos témákról való elmélkedésre ösztönöznek.
⬤ Néhány esszé jól megírt és elgondolkodtató, különösen az erkölcsről és az elmére gyakorolt környezeti hatásokról.

⬤ Az akadémikus írásmód száraz és unalmas lehet a laikus olvasók számára.
⬤ Egyes állítások tényszerű félreértelmezéseket tartalmazhatnak.
⬤ A lábjegyzetek hiánya, amelyek összekötik a gondolatokat az irodalomjegyzékben szereplő forrásokkal.
⬤ A könyv lassú lehet, és jelentős erőfeszítést igényelhet az anyag megértése és feldolgozása.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On Being Human: Why Mind Matters

Könyv tartalma:

Egy nagyra becsült pszichológus arra hív minket, hogy vizsgáljuk felül a gondolkodásunkat ellentmondásos kortárs kérdésekben, a viselkedés genetikai alapjaitól az oktatás funkcióiig

Ebben a gondolatébresztő könyvben Jerome Kagan pszichológus arra ösztönzi az olvasókat, hogy lépjenek ki megszokott komfortzónájukból. A vita egy sor fontos csomópontján töpreng, miközben kihívást jelent számunkra, hogy megvizsgáljuk, mit és miért tudunk. A legkritikusabb, hogy elegáns érvelést mutat be az elme olyan funkciói mellett, amelyeket nem lehet az agyakról szóló mondatokkal helyettesíteni, miközben elismeri, hogy az elme az agyi tevékenységből ered.

Kagan a bizonyítékokra támaszkodva érvel amellett, hogy a gondolatok és az érzelmek elkülönülnek biológiai és genetikai alapjaiktól. Külön fejezetekben foglalkozik a szavak jelentésével, a megismerés fajtáival, a társadalmi osztályok erőteljes befolyásával, a nevelés, az érzelmek, az erkölcs funkcióival és más kérdésekkel. És kivétel nélkül úgy világít rá ezekre a gondolatokra, hogy közben őszinte marad összetettségükhöz.

Az átgondolt és ékesszóló On Being Human (Az emberi létről) Kagan szilárdan a reneszánsz esszéista Michel de Montaigne hagyományába illeszkedik, akinek az intellektuális éleslátás, a személyes történetmesélés és a gondos ítélőképesség vonzó keveréke évszázadokon át vonzotta az olvasókat.