A temperamentum hosszú árnyéka

Olvasói vélemények

A könyv mélyreható betekintést nyújt a magas és alacsony reakcióképességű csecsemők és temperamentumuk tanulmányozásába a fejlődésük során. Hangsúlyozza a pszichológiai és biológiai folyamatok összetettségét, és kritikát fogalmaz meg a pszichológiában meglévő módszertanokkal szemben. Míg egyes olvasók értékelik mélységét és bölcsességét, mások túlságosan sűrűnek találják a felesleges információkkal.

⬤ A csecsemők temperamentumának alapos vizsgálata
⬤ bölcsességeket kínál a kezdő pszichológusoknak
⬤ a pszichológia fontos kérdéseivel foglalkozik
⬤ gondos olvasásra és kritikus gondolkodásra ösztönöz
⬤ betekintést nyújt a módszertanba és a biológiai és pszichológiai állapotok közötti összefüggésekbe.

⬤ Sűrű és lassú olvasást igényel
⬤ egyes olvasók számára túlságosan részletes lehet
⬤ bizonyos kulcsfontosságú részek elveszhetnek a rengeteg információ között
⬤ olyan idegen információkat tartalmaz, amelyek nem minden szempontból relevánsak.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Long Shadow of Temperament

Könyv tartalma:

Láttuk ezeket a gyerekeket - a félénkeket és a társaságkedvelőket, az óvatosokat és a merészeket -, és elgondolkodtunk azon, hogy mi készteti az egyiket arra, hogy elkerülje az új tapasztalatokat, a másikat pedig arra, hogy lelkesen keresse azokat. A természet fejlődéshez való hozzájárulása körüli kérdés lényege az a vizsgálat, amelyet Jerome Kagan és munkatársai több mint két évtizede végeznek.

A The Long Shadow of Temperament című könyvben Kagan és Nancy Snidman összefoglalja az emberi temperamentumokat vizsgáló egyedülálló kutatás eredményeit, amely a fejlődéslélektan egyik legismertebb longitudinális vizsgálata. Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy bizonyos alapvető temperamentumos előítéletek milyen mélyen megmaradhatnak a fejlődés során. Két szélsőséges temperamentumtípust azonosítva - gátlásos és gátlástalan gyermekkorban, valamint magas és alacsony reakcióképességű csecsemőknél - Kagan és kollégái serdülőkorban visszatértek ezekhez a gyerekekhez.

Meglepő módon a csecsemőkorban feltárt temperamentumok egyike kora gyermekkorban óvatos, félénk személyiséget, serdülőkorban pedig komor hangulatot jósolt. A másik torzítás merész gyermekkori személyiséget, serdülőkorban pedig túláradó, szangvinikus hangulatot jósolt.

Ezeknek a személyiségeknek különböző biológiai tulajdonságok feleltek meg. Kagan és Snidman széleskörű vizsgálódásaik mesteri összefoglalásában arra a következtetésre jut, hogy ez a két temperamentum öröklött biológia eredménye, amely valószínűleg bizonyos agyi struktúrák eltérő ingerlékenységében gyökerezik.

Bár a szerzők elismerik, hogy a temperamentumos hajlamok tapasztalatokkal módosíthatók, ez a lenyűgöző munka - amely empirikus és koncepcionális erőmű - megmutatja, hogy a temperamentum árnyéka milyen hosszú ideig vetül a pszichológiai fejlődésre.