A semmi, ami van: A nulla természetrajza

Eredeti címe:

The Nothing That Is: A Natural History of Zero

Könyv tartalma:

Egy szimbólum annak, ami nincs, egy üresség, amely minden számmal növekszik, amihez hozzáadódik, egy kimeríthetetlen és nélkülözhetetlen paradoxon. A 2000-es évbe lépve a nulla ismét érezteti jelenlétét. Maga a semmi, számítások sokaságát teszi lehetővé. Valójában a nulla nélkül nem létezne az általunk ismert matematika. És a matematika nélkül a világegyetem megértése is nagyon szegényes lenne. De honnan jött ez a semmi, ez az üres kör? Ki hozta létre? És pontosan mit jelent?

Robert Kaplan The Nothing That Is: A Natural History of Zero című könyve rejtélyes történetként indul, visszavisz minket a sumér időkbe, majd Görögországba és Indiába, és összerakja, hogyan fejlődött ki a semmi szimbólumának ötlete. Kaplan megmutatja, hogy őseink milyen hátrányos helyzetben voltak, amikor a nulla segítsége nélkül próbáltak nagy összegeket kiszámolni. (Próbáljuk meg megszorozni CLXIV-et XXIV-vel). Figyelemre méltó, hogy még a matematikailag zseniális görögöknek sem volt nullájuk - vagy mégis? Követjük a nyomokat keletre, ahol egy-két évezreddel ezelőtt az indiai matematikusok újabb döntő lépést tettek. Azzal, hogy a nullát először kezelték úgy, mint bármely más számot, ahelyett, hogy egyedi szimbólumként kezelték volna, hatalmas új ugrásokat tettek lehetővé a számításokban, és abban is, hogy megértsük, hogyan működik maga a matematika.

A középkorban ez a matematikai tudás az arab kereskedők révén bejárta Nyugat-Európát. Eleinte "veszélyes szaracén mágiának" nevezték, és az ördög művének tartották, de nem telt el sok idő, mire a kereskedők és a bankárok rájöttek, milyen hasznos ez a mágia, és olyan eszközök kifejlesztésére használták, mint a kettős könyvelés. A nulla hamarosan az egyre kifinomultabb egyenletek nélkülözhetetlen részévé vált, és a számtan feltalálásával együtt mondhatjuk, hogy a tudományos forradalom egyik alappillére volt. És most még mélyebb rétegei kerülnek napvilágra ennek a dolognak, ami a semmi: a számítógépeink csak nullákban és egyesekben beszélnek, és a modern matematika azt mutatja, hogy a nulla önmagában képes mindent létrehozni.

Robert Kaplan mindezt a történelmet hatalmas lendülettel és humorral tálalja; írása tele van anekdotákkal és kitérőkkel, és a Shakespeare-től Wallace Stevensig terjedő idézetek messze túlmutatnak a könyv kontextusán, messze túlmutatva a tudományos szakembereken. Kaplan számára a nulla története egy olyan lencse, amelynek segítségével nemcsak a matematika fejlődését, hanem magát az emberi gondolkodás természetét is megismerhetjük. Rámutat arra, hogy a matematika története a rekurzív absztrakció folyamata: ha egyszer egy szimbólumot létrehoztunk egy gondolat ábrázolására, ez a szimbólum maga is új műveleteket szül, amelyek viszont új gondolatokhoz vezetnek. A matematika szépsége abban rejlik, hogy bár mi találjuk fel, mégis úgy tűnik, mintha valami olyasmit fedeznénk fel, ami már létezik.

Ennek a felfedezésnek az öröme ragyog Kaplan lapjairól, ahogyan Archimédésztől Einsteinig terjed, és lenyűgöző kapcsolatokat teremt minden kor és kultúra matematikai felismerései között. A tudománytörténeti tour de force, A semmi, ami van végigvezet minket azon az üreges körön, amely a végtelenbe vezet.