A spiritiszta tévedés

Olvasói vélemények

A René Guénon „Modern eltérések és hamis tanok” című könyvéről írt kritikák rávilágítanak a modern spiritualizmussal kapcsolatos kritikai meglátásai iránti elismerés és az írói stílusával és érveinek világosságával kapcsolatos elégedetlenség közötti összetett kölcsönhatásra. Az olvasók nagyra értékelik Guénon metafizikai vizsgálódásait és a neospirituális gyakorlatok cáfolatát, de sokan aggodalmukat fejezik ki a hosszú prózával, a kulcskérdésekre adott meggyőző válaszok hiányával és a tekintélyelvű hangnemmel kapcsolatban, amellyel a véleményeket tényként közli.

⬤ Részletes kritikát nyújt a modern spiritualizmusról metafizikai szempontból.
⬤ Bemutatja Guénon mélyreható ismereteit a tradicionalizmusról és az ezotériáról.
⬤ Leleplezi a New Age mozgalom csalárd gyakorlatait.
⬤ Olyan betekintést nyújt az asztrális vagy szubtilis síkba, amelyet egyedülállónak és értékesnek tartanak.
⬤ A könyv aktualitása az idők folyamán egyre nagyobbnak tekinthető, és időszerű kommentárokat tartalmaz a kortárs spirituális hiedelmekről.

⬤ Guénon írói stílusát hosszadalmasnak és nehezen befogadhatónak tartják.
⬤ Egyes olvasók szerint a könyvből hiányoznak a meggyőző érvek és a metafizikai kulcskérdések tisztázása.
⬤ Túlságosan tekintélyelvűnek tűnhet, mivel Guénon véleményeket állít tényként, elegendő bizonyíték nélkül.
⬤ A spirituális témákban járatosak számára hiányosnak tűnhetnek a kritikák, megválaszolatlan kérdéseket hagyva maguk után.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Spiritist Fallacy

Könyv tartalma:

A második világháború óta a "csatornázás" nagyrészt felváltotta a médiumozás régebbi stílusait a lazán New Age néven ismert mozgalomban. A kettő mégis szorosan összefügg.

A The Spiritist Fallacy (A spiritiszta tévedés) történelmi krónikaként és metafizikai kritikaként egyaránt értékes tanulmány a New Age eredetéről, a Theosophy: History of a Pseudo-Religion (Teozófia: Egy álvallás története) című kísérő kötetével együtt. Gu non a New York állambeli Hydesville-ben (1847-ben) a Fox nővérek "szellemidézéseit" veszi kiindulópontnak, de miközben elfogadja sok ilyen "megnyilvánulás" valóságát, tagadja, hogy ezek az elhunytak szellemeit képviselnék. Úgy látja, hogy ezek inkább egyfajta felfokozott materializmusba vetett hitet táplálnak, mintha az "elhunytak szelleme" nem lenne több, mint egy láthatatlan, kvázi-anyagi test, és a halál nem több, mint a fizikai test "levetkőzése", miközben a "szellem" egyébként változatlan marad - ez a hiedelem ma is széles körben elterjedt a populáris kultúrában.

A szerző bemutatja, hogy a különböző "szellemfilozófiák" alig többek, mint saját környezetük tükörképei: az "angol szellemek" konzervatívak és tagadják a reinkarnációt, a "francia szellemek" elfogadják a reinkarnációt, de progresszív vagy forradalmi eszméket vallanak stb. És foglalkozik azzal a furcsa ténnyel, hogy a kísértetházakkal ősidők óta összefüggésbe hozott "megnyilvánulások" a 19.

században - megjelenésük után öt éven belül - hirtelen nemzetközi álvallási mozgalmat hoztak létre, azt feltételezve, hogy bizonyos mágusok (valószínűleg a luxori Hermetikus Testvériség tagjai) szándékosan idézték elő a Hydesville-jelenségeket, aktívan kivetítve rejtett hatásokat médiumaik passzív pszichéjére. A spiritizmus és a teozófia kölcsönös befolyása, valamint a "szellem entitások" számos médiumra gyakorolt káros hatása szintén jelentős részletességgel kerül tárgyalásra.

A Spiritista tévedés egyszerre a "tudattalan sátánizmus" leleplezése és a korunkban oly elterjedt hamis túlvilági elképzelések rendkívül hasznos kritikája.