A szabadság határai: Anarchia és Leviatán között

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák a kormányzatra és a közgazdaságtanra vonatkozó meglátások elismerését tükrözik, ugyanakkor kritizálják, hogy nem vizsgálja az anarchia és a túlzott kormányzati hatalom közötti egyensúlyt. Az olvasók jelentős műként ismerik el a könyvet, amely feltárja a kormányzati intézkedések mögött meghúzódó mélyebb motivációkat, de néhányan aggodalmukat fejezik ki a könyv hiányosságai és etikai következményei miatt.

A könyvet a közgazdaságtan klasszikusaként ismerik el, és erős betekintést nyújt a demokrácia és a kormányzati növekedés kudarcaiba. Kritikus vitát folytat a kormányzati hatalom korlátozásának szükségességéről, és feltárja az egyéni szabadság és a társadalmi rend közötti feszültségeket.

A kritikusok szerint a könyv nem határozza meg a kormányzat optimális méretét az anarchia és a Leviatán között, és olyan tézist kínál, amely nem különösebben újszerű. Egyes kritikusok azt állítják, hogy a gyakorlati megoldások feltárása nem elég mélyreható, és azzal vádolják a szerzőt, hogy megtévesztőek az indítékai, és a művet inkább politikai indíttatásúnak, mint tisztán tudományosnak állítják be.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Limits of Liberty: Between Anarchy and Leviathan

Könyv tartalma:

Az eredetileg 1975-ben megjelent A szabadság határai minden korábbinál szélesebb körben ismertté tette James Buchanan nevét a politikai filozófusok és teoretikusok körében, és John Rawls és Robert Nozick mellett Buchanant a három új kontraktárius egyikeként tette ismertté, akik Hobbes, Locke és Kant vállán állnak.

Bár a The Limits of Liberty erősen kapcsolódik Buchanan Calculus of Consent című művéhez (a Liberty Fund Collected Works of James M. Buchanan című kötetének 3. kötete), Hartmut Kliemt előszavában írt véleménye szerint logikailag megelőzi a Calculus-t, bár az később jelent meg. Ahogy Kliemt megállapítja: "A szabadság határai) jellemzi a status quo-t attól a ponttól kezdve, ahonnan a paretista politika kiindul, és egyúttal leírja az egyének közötti megegyezés elképzelhető folyamatait, amelyek a természetes egyensúlytól a politikai egyensúlyig vezethetnek".

A központi gondolatot Buchanan az előszava elején fogalmazza meg a legmeggyőzőbben: "Az együttélésre vonatkozó előírásokat nem a magasból fogják átadni. Az embereknek saját intelligenciájukat kell használniuk ahhoz, hogy rendet teremtsenek a káoszban, intelligenciát nem a tudományos problémamegoldásban, hanem abban a nehezebb értelemben, hogy megtalálják és fenntartsák az egyetértést egymás között. Az anarchia ideális az ideális emberek számára.

A szenvedélyes embereknek ésszerűnek kell lenniük. Mint oly sok férfi tette előttem, én is megvizsgálom egy olyan férfiakból és nőkből álló társadalom alapjait, akik szabadok akarnak lenni, de felismerik a társadalmi függőség által rájuk rótt korlátokat.".

James M. Buchanan (1919-2013) kiváló közgazdász volt, aki 1986-ban elnyerte az Alfred Nobel-emlékdíjat a gazdaságtudományok terén, és a huszadik század egyik legnagyobb szabadságkutatójának tartották.