A szabadság keresztútjai: Antietam

Olvasói vélemények

James M. McPherson „A szabadság keresztútjai: Antietam” című könyve az antietami csata tömör, mégis alapos vizsgálata, amely a csata történelmi és politikai jelentőségét hangsúlyozza a csata apró részletei helyett. A szerző kiváló tudományos ismereteket ötvöz a lebilincselő történetmeséléssel, így teszi a könyvet hozzáférhetővé és informatívvá, különösen annak megértésében, hogy ez a csata hogyan befolyásolta a polgárháborút, és hogyan segített alakítani a későbbi eseményeket, beleértve Lincoln emancipációs kiáltványát. Sok olvasó azonban megjegyezte, hogy a könyvből hiányoznak a részletes csataleírások, és csalódást okozhat azoknak, akik a konfliktus taktikai lebontását keresik.

⬤ Világos és tömör írásmód.
⬤ Kiváló tudományos ismeretek és történelmi kontextus.
⬤ Magával ragadó történetmesélés a csata jelentőségének szemléletes leírásával.
⬤ Elsődleges forrásokat, például leveleket és újsághíreket tartalmaz.
⬤ Átfogó képet nyújt a csatát és annak kimenetelét övező politikai összefüggésekről.
⬤ Rövid, így gyorsan és élvezetesen olvasható.

⬤ Hiányzik a csata részletes taktikai és percről percre történő bemutatása.
⬤ Néhány olvasó szerint McPherson más műveihez, például a „Battle Cry of Freedom”-hoz képest tömör.
⬤ Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a kontextusra és a politikára való összpontosítás háttérbe szorítja a tényleges csata eseményeit.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy a kezdeti fejezetek után úgy érezheti, mintha egy unalmas tankönyv lenne.

(116 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Crossroads of Freedom: Antietam

Könyv tartalma:

Az 1862. szeptember 17-én vívott antietami csata volt az amerikai történelem legvéresebb napja, amelyen több mint 6000 katona vesztette életét - négyszer annyi, mint a D-napon, és kétszer annyi, mint a szeptember 11-i terrortámadásokban. A Crossroads of Freedom című könyvében Amerika legkiválóbb polgárháborús történésze, James M. McPherson mesteri módon mutatja be ezt a kulcsfontosságú csatát, az azt megelőző eseményeket és az azt követő eseményeket.

Ahogy McPherson bemutatja, 1862 szeptemberére az Egyesült Államok túlélése kétségessé vált. Az Unió vereségek sorát szenvedte el, Robert E. Lee hadserege pedig Marylandben állt, és készen állt arra, hogy Washingtont fenyegesse. A brit kormány nyíltan arról beszélt, hogy elismeri a Konföderációt, és békét köt Észak és Dél között. Az északi hadseregek és szavazók demoralizálódtak. Lincoln pedig már hónapokkal korábban félretette a felszabadításról szóló tervezett rendeletét, várva a győzelemre, amely nem jött el - és egyesek szerint soha nem is fog eljönni.

Mind a konföderációs, mind az uniós csapatok tudták, hogy a háború válaszúthoz érkezett, hogy döntő ütközet felé menetelnek. Ez az Antietam Creek és a Potomac folyó közötti hegygerincek, erdők és kukoricaföldek mentén következett be. A bátorság, a tévedés és a meghökkentő véletlenek mind szerepet játszottak a végkimenetelben. McPherson élénken írja le a kegyetlen harcok egy napját olyan helyszíneken, amelyek örökre híressé váltak - a kukoricamezőn, a Dunkard-templomnál, a nyugati erdőben és a Bloody Lane-en. Lee megvert hadserege elmenekült, hogy egy másik napon is harcolhasson, de Antietam döntő győzelmet jelentett az Unió számára. Ez helyreállította a morált északon, és Lincoln pártja továbbra is irányította a kongresszust. Összetörte a Konföderáció brit beavatkozással kapcsolatos reményeit. És felszabadította Lincolnt az Emancipációs Kiáltvány kihirdetésére, amely azonnal megváltoztatta a háború jellegét.

McPherson a diplomáciai, politikai és hadtörténeti szálakat zseniálisan szövi össze egy tömör, gyors tempójú elbeszéléssé, amely megmutatja, hogy Amerika legvéresebb napja valóban fordulópontot jelentett történelmünkben.