Az ügyért és a bajtársakért: Miért harcoltak a férfiak a polgárháborúban

Olvasói vélemények

James McPherson „For Cause and Comrades” című könyve mélyrehatóan feltárja, hogy a katonák miért harcoltak a polgárháborúban, saját leveleiket és naplóikat elsődleges forrásként felhasználva. Az olvasók nagyra értékelik, hogy a könyv hiteles betekintést nyújt az egyszerű katonák személyes élményeibe, kiemelve ideológiai motivációikat és személyes áldozataikat. Míg sokan értékesnek és tanulságosnak találják mind az uniós, mind a konföderációs nézőpontok bemutatását, egyesek kritikával illették a könyv stílusát és felépítését, amely potenciálisan zavaró lehet. Összességében a könyv a történelem szerelmeseinek és diákoknak egyaránt erősen ajánlott.

⬤ Hiteles levelek és naplók segítségével mély betekintést nyújt a katonák motivációiba.
⬤ Mind az Unió, mind a Konföderáció szemszögét hatékonyan tárgyalja.
⬤ Jól kutatott, az emberi tapasztalatokra és a harcok ideológiai okaira összpontosítva.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely segít az olvasóknak megérteni a katonák személyes áldozatvállalását.
⬤ A polgárháború történelmét kedvelők és diákok számára alapvető olvasmányként ajánlott.

⬤ Néhány olvasó zavarosnak találta a könyv szerkezetét és stílusát, különösen az Unió és a Konföderáció beszámolói közötti gyakori váltások miatt.
⬤ Néhány kritikus megemlítette, hogy a könyv elsősorban tudományos igényű, és nem biztos, hogy az alkalmi olvasók számára annyira lebilincselő.
⬤ A források korlátozott köre, amely elsősorban az írástudó angol nyelvű katonákra összpontosít, nem biztos, hogy minden katona szélesebb körű tapasztalatait reprezentálja.

(107 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

For Cause and Comrades: Why Men Fought in the Civil War

Könyv tartalma:

John A. Wickham tábornok, a híres 101. légideszant hadosztály parancsnoka az 1970-es években, majd a hadsereg vezérkari főnöke egyszer ellátogatott az antietami csatatérre. A Bloody Lane-t bámulva, ahol 1862-ben több uniós támadást is brutálisan visszavertek, mielőtt végül áttörtek, csodálkozott: "Ma már nem lehetne amerikai katonákat rávenni egy ilyen támadásra. Miért kockáztatták azok az emberek a biztos halált, újra és újra, számtalan véres csatában és négy hosszú, szörnyű év alatt? Miért nem volt igaz a hagyományos bölcsesség - miszerint a katonák a háború előrehaladtával egyre cinikusabbá és kiábrándultabbá válnak - a polgárháborúban?

James McPherson, Amerika legkiválóbb polgárháborús történésze most erre a kérdésre - miért harcoltak - fordítja figyelmét. Megmutatja, hogy - ellentétben azzal, amit sok tudós hisz - a polgárháború katonái a konfliktus során végig erősen meg voltak győződve azokról az eszmékről, amelyekért harcoltak. A kötelesség és a becsület, valamint gyakran a vallásos hit által motiválva ezek a férfiak gyakran írtak arról, hogy szilárdan hisznek abban az ügyben, amelyért harcoltak: a szabadság, a szabadság, az igazságosság és a hazaszeretet elveiben. A katonák mindkét oldalon az alapító atyákra és az amerikai forradalom eszméire hivatkoztak. Azért harcoltak, hogy megvédjék hazájukat, akár az Uniót - a valaha volt legjobb kormányt -, akár a Konföderációs Államokat, ahol az otthonuk és a családjuk ostrom alatt állt. És harcoltak a becsületük és a férfiasságuk védelmében. Nem szívesen mennék haza egy bajtárs nevével, írta egy massachusettsi közlegény, egy másik ohiói közlegény pedig azt mondta: "A feleségem inkább hallana rólam.

Halál, mint a szégyenem. Még a három évig tartó véres harcok után is az uniós katonák több mint fele önként vonult vissza. Amíg a kötelesség ide hív, és a hazám megköveteli szolgálataimat, hajlandónak kell lennem az áldozatra - írta egy férfi tiltakozó szüleinek. Egy másik katona pedig egyszerűen azt írta, hogy még mindig szeretem a hazámat.

McPherson több mint 25 000 levélre és közel 250 magánnaplóra támaszkodik, amelyeket mindkét oldalon szolgáló férfiak írtak. A polgárháborús katonák a történelem legműveltebb katonái közé tartoztak, és legtöbbjük gyakran írt haza, mivel ez volt az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatot tartsanak otthonukkal, amelyet sokan közülük életükben először hagytak el. Jelentős, hogy leveleiket a katonai hatóságok nem cenzúrázták, és egyedülállóan őszinte kritikát fogalmaztak meg, valamint részletesen beszámoltak a hadjáratokról és csatákról, a tisztek és a katonák közötti kapcsolatokról, a politikai vitákról és a morálról. A For Cause and Comrades hagyja, hogy ezek a katonák a saját szavaikkal meséljék el a saját történeteiket, és így egy olyan beszámolót hozzon létre, amely egyszerre mélyen megható és sokkal igazabb, mint a legtöbb háborúról szóló könyv.

A szabadság csatakiáltása, McPherson Pulitzer-díjas beszámolója a polgárháborúról, országos bestseller volt, amelyet Hugh Brogan a The New York Times-ban a legmagasabb rendű történelemírásnak nevezett. A For Cause and Comrades hasonló elismerést érdemel, mivel McPherson mesteri prózája és a katonák saját szavai együttesen fontos könyvet alkotnak a véres polgárháború egy gyakran figyelmen kívül hagyott aspektusáról, és egy erőteljesen megható beszámolót azokról az emberekről, akik harcoltak benne.