A szabadság tökéletessége: Schiller, Schelling és Hegel az ősök és a modernek között

Olvasói vélemények

A könyv pozitív kritikákat kapott, különösen alapos kutatásai, világos érvelése és a szabadság árnyalt bemutatásának képessége miatt. A szerző Schiller, Schelling és Hegel filozófiáját tárgyalja, és a szabadság egy integráltabb, az összetartozást és a közös élményt hangsúlyozó felfogása mellett érvel. A kortárs posztmodern értelmezések üdítő alternatívájának tekinthető.

⬤ Hihetetlenül jól kutatott és megírt.
⬤ Schelling munkásságának briliáns elemzése.
⬤ A szabadság mint kollektív tapasztalat megalapozó szemléletét kínálja.
⬤ Humánus alternatívát nyújt a szabadság individualista felfogásával szemben.
⬤ Az összetett filozófiai gondolatok világos és érthető bemutatása.
⬤ Jó bevezetés Schiller, Schelling és Hegel filozófiájába.

⬤ Az összetett gondolatokat nehéz lehet teljesen megérteni.
⬤ A tárgyalt szerzők (Schiller, Schelling, Hegel) esetleg „alulmaradnak” hozzájárulásukkal.
⬤ Az érvek dialektikus jellege nehezen áttekinthető lehet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Perfection of Freedom: Schiller, Schelling, and Hegel Between the Ancients and the Moderns

Könyv tartalma:

A szabadság tökéletessége a szabadság elszegényedett, hagyományos fogalmára próbál válaszolni egy lehetőségekben gazdag, de a kortárs gondolkodásban szinte teljesen elfeledett felfogás visszaszerzésével.

Ez a német gondolkodók, Schiller, Schelling és Hegel által különböző, de egymást kiegészítő módon kifejlesztett felfogás a szabadságot nem kizárólag a hatalommal és a lehetőséggel, hanem alapvetően a teljességgel, a teljességgel és az aktualitással kapcsolja össze. Ami itt egyedülálló, az kifejezetten a szabadságnak a forma szempontjából való értelmezése, legyen az esztétikai forma (Schiller), szerves forma (Schelling) vagy társadalmi forma (Hegel).

Bár a könyv komoly kritikákat fogalmaz meg a három filozófussal szemben, megmutatja, hogy új utakat nyitnak a szabadság fogalmáról való gondolkodás előtt; olyan utakat, amelyek ígéretesek a kortárs gondolkodásban továbbra is kísértő számos dichotómiát - például a szabadság és a rend, a szabadság és a természet, valamint az én és a másik között - legyőzni. A szabadság tökéletessége nemcsak Schiller, Schelling és Hegel jelentősen új értelmezését kínálja, hanem egy olyan modernséget is javasol, amely szervesebben gyökerezik az antik és a klasszikus keresztény világban.