A szerelem és a posztmodern kényszerhelyzet

Olvasói vélemények

D. C. Schindler könyve egy komplex filozófiai vizsgálódást mutat be, amely Istent az Igazsággal, a Jósággal és a Szépséggel kapcsolja össze, és arra ösztönzi a keresztényeket, hogy mélyen foglalkozzanak ezekkel a fogalmakkal. Egyes recenzensek a tartalmat tanulságosnak találják, mások azonban kritizálják a szerkezetét és áttekinthetőségét.

A könyvet mélyrehatónak, hozzáférhetőnek és ösztönzőnek írják le. Éleslátó kritikát fogalmaz meg a posztmodern kultúráról, és hangsúlyozza az alapvető erények és értékek újrafelfedezésének fontosságát. A könyvben szereplő konkrét témákat, mint például a „polgári metafizika” és a „hermeneutikai kör”, különösen megvilágító erejűként emelik ki.

A recenzensek megjegyzik, hogy a könyv központi témája nincs világosan kidolgozva, és az írás néha egyenetlennek és kanyargósnak tűnik. Kritika éri a szöveg áttekinthetőségét és áramlását, egyes szakaszok hiányosnak tűnnek, vagy hiányoznak belőlük a megfelelő hangsúlyok.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Love and the Postmodern Predicament

Könyv tartalma:

A számítógép egyre inkább az elme fő modelljévé vált, ami azt jelenti, hogy a valóságról szerzett legalapvetőbb tapasztalataink egy képernyőn keresztül közvetített vagy egy felhőben tárolt élményként jelennek meg.

Ennek következtében elveszítjük a valóság konkrét és lenyűgöző jelenlétének érzését, és azt az alapvető igényt, amelyet ez az igény támaszt velünk szemben, és amelyet Iris Murdoch egyszer a szeretet lényegeként írt le. E posztmodern kényszerhelyzetre válaszul a jelen könyv célja, hogy a klasszikus filozófiai hagyományra támaszkodva egy erőteljes filozófiai antropológiát fogalmazzon meg, és a lét transzcendentális tulajdonságai - a szépség, a jóság és az igazság - jelentőségének újfajta felértékelését.

A könyv a metafizika jelentőségéről szóló elmélkedéssel kezdődik kortárs környezetünkben, majd az emberi személynek a világhoz való viszonyát mutatja be a transzcendensek jegyében: a szépség a valóságba való kegyelmi meghívás, a jóság a szabadság önfeláldozása válaszul erre a meghívásra, az igazság pedig a valósághoz való viszonyunk beteljesülése a megismerésben. A könyv egy érvelésben csúcsosodik ki, amely arról szól, hogy a szeretet végső soron miért a lét kérdése, és miért nélkülözhetetlen a metafizikai ész a hitben.