Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik, hogy a könyv Platón műveinek, különösen „A köztársaság”-nak éleslátó és átalakító értelmezése. Hangsúlyozza a platóni dialógusok drámai kontextusának megértésének fontosságát, és meggyőző érvelést nyújt az igazság és a látszat közötti kapcsolatról, miközben kritikusan foglalkozik Szókratész jellemével is. Annak ellenére, hogy a szöveg követése a vége felé némi kihívást jelentett, a recenzensek szerint a könyvet öröm volt olvasni, és jelentős hozzájárulás a platóni tudományossághoz.
Előnyök:⬤ Óriási éleslátás és mélyen fontos, egyes olvasók életbevágónak ítélték.
⬤ Foglalkozik Platón dialógusainak drámai formáival, rávilágítva szándékaira.
⬤ Egyedülálló megközelítés, amely az elvont gondolatokat a személyes elkötelezettség kontextusába integrálja.
⬤ Átfogó érvelés, különösen az igazság és a látszat közötti kapcsolatról.
⬤ Nagyon olvasmányos és világos, szinte regényszerű stílus.
⬤ Nagyszerű forrás Platón mélyebb megértéséhez, különösen a modern vagy posztmodern filozófiával szemben.
Hátrányok:⬤ Az utolsó fejezetben számos utalás található, amelyeket nehéz követni.
⬤ Platón későbbi dialógusainak korlátozott tárgyalása, amire néhány olvasó számíthat.
⬤ Olyan kérdéseket vet fel Szókratész jellemével kapcsolatban, amelyek további kutatásra késztethetnek, és az olvasó esetleg több részletre vágyik.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Plato's Critique of Impure Reason: On Goodness and Truth in the Republic
Könyv tartalma:
Platón A tisztátalan ész kritikája a Köztársaság drámai értelmezését kínálja, amelynek középpontjában Szókratész történelmi személyének mint a jó „valódi képének” újszerű olvasata áll. Schindler amellett érvel, hogy a Thraszimakhosz által a dialógus kezdetén az ész ellen bevezetett támadásra adott teljes válasz a jóságnak mint az igazság okának kinyilatkoztatására vár. Erre a kinyilatkoztatásra azért van szükség, mert a jó az, ami lehetővé teszi az értelem számára a megismerést, és megismerhetővé teszi a dolgokat. Ha a szofisztika által támasztott kihívások horizontján olvassuk Szókratésznek a jó felmutatását, kiderül, hogy Platón remekművének egyébként egymástól eltérő aspektusai lényeges szerepet játszanak egy egységes egész létrehozásában.
Ebben a könyvben D. C. Schindler a köztársaság tanulmányozásának hátteréül az ész válságának diagnózisával kezdi a kortárs kultúrában. Ezt követően öt fejezetben vázolja fel a dialógus filozófiai értelmezését: az 1. könyv elemzése, amely a szkepticizmus eredendő erőszakosságát és dogmatizmusát mutatja be; a jónak mint a lét és a látszat okának olvasata; a Szókratész által a jó eszméjéről használt képek drámai fordulatainak tárgyalása; Szókratész személyének a Köztársaságban betöltött szerepének vizsgálata; és a filozófia "védtelensége" és a szofisztika erőszakossága közötti szembesítés. Végül egy tartalmas zárófejezetben a könyv a 10. könyv elemzésén keresztül a filozófia és a művészet közötti régi vita új értelmezését mutatja be.
Bár a szöveg szoros olvasásán alapul, Platón A tisztátalan ész kritikája az érveket mindig az alapvető emberi problémák szempontjából értelmezi, ezért nemcsak a Platónnal foglalkozó tudósok, hanem minden általános filozófiai érdeklődésű olvasó számára értékes lesz.
