Értékelés:
Dr. Steve Burghardt „A szociális munka vége” című könyve a szociális munka hallgatói és szakemberei számára egyaránt alapvető olvasmány. Kritikusan vizsgálja a szociális munka szakma előtt álló kihívásokat, például a fizetésbeli egyenlőtlenségeket és a rendszerszintű rasszizmust, miközben a kollektív cselekvés és a reformok mellett érvel. A könyvet dicsérik elgondolkodtató tartalma miatt, amely kritikus gondolkodásra ösztönöz a szakmáról, és gyakorlati lépéseket kínál a javuláshoz.
Előnyök:⬤ Hihetetlenül hasznos és elgondolkodtató a szociális munka hallgatói és szakemberei számára.
⬤ A szociális munka történelmi kontextusát a sürgős reform- és érdekérvényesítési felhívások mellett mutatja be.
⬤ Kollektív cselekvésre ösztönöz, és gyakorlati megoldásokat kínál a munkakörülmények javítására.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönzi a szociális munka programokban részt vevő hallgatókat és oktatókat.
⬤ Elismerten foglalkozik olyan jelentős kérdésekkel, mint a fizetésbeli egyenlőtlenségek és a rendszerszintű rasszizmus a szakmán belül.
Néhány olvasó félrevezetőnek találhatja a címet, mivel negatív perspektívát sugall, miközben valójában a szakma jövőjét illetően reményteljes üzenetet közvetít. Továbbá a könyv nem biztos, hogy a szociális munka területén kívül állók számára is vonzó.
(6 olvasói vélemény alapján)
End of Social Work: A Defense of the Social Worker in Times of Transformation
A szociális munka vége: A szociális munkás védelme az átalakulás idején a szociális munkás szakma mélyen elhibázott status quóját vizsgálja. Üzenete világos: nem elfogadható, hogy a szociális munkások elviselhetetlen munkakörülmények és anyagi megterhelés között dolgozzanak, mert a szegényekkel és elnyomottakkal foglalkoznak.
Steve Burghardt kitér arra, hogy a szociális munkások miért nem rendelkeznek többé olyan jövedelemmel és státusszal, mint egykor az ápolók és a tanárok. Foglalkozik azokkal a vezetői hibákkal, amelyek miatt a szociális munkásokat hibáztatják azért, hogy nem sikerült felszámolni a szegénységet, ugyanakkor elvárják, hogy a kiégést öngondoskodással, ne pedig kollektív cselekvéssel kezeljék. A társadalmi igazságosság nosztrumain túl a szakma folyóirataiban és programjaiban megjelenő rendszerszintű rasszizmus iránti közömbösséget vizsgálja, és feltárja a károkat, amelyeket az okoz, hogy a gyakorlatban a megalapozott bölcsesség helyébe a nem hitelesített kompetenciák egyéni mérései lépnek. Nem véletlen tehát, hogy egy olyan szakma, amely elkötelezi magát a "mindenkiért való gondoskodás" mellett, aláássa azt a hősies munkát, amelyet oly sok szociális munkás végez a szegények, marginalizáltak és elnyomottak érdekében.
Burghardt a művet a 2020-as válságok közé helyezi, és egy átalakult szakmára irányuló cselekvési felhívással zárja. Egy ilyen kampányt a faji igazságosságért, az éghajlatváltozásért és a gazdasági egyenlőségért folytatott nemzeti küzdelmekben helyeznénk el, hogy a szociális munka és a szociális munkások visszanyerjék legitimitásukat, mint a szegények és elnyomottak mellett - és saját magukért is - harcoló hiteles szószólók.
A szociális munka vége, amely egy felhívás a szociális munka számára, ideális forrás a szociális munka programjai és a gyakorló szociális munkások számára, akiket az értelmes változás megvalósítása vezérel.
