Értékelés:
A könyv átfogó életrajzot nyújt Szent Máriáról, Jézus Anyjáról, kiemelve a korai kereszténységben betöltött jelentős szerepét és a Mária-hagyományok kialakulását. Stephen Shoemaker Maximus művének fordítását olyan részletes elemzésekkel mutatja be, amelyek megkérdőjelezik a korábbi tudományos nézőpontokat, így a könyv nélkülözhetetlen olvasmány a Máriát körülvevő történelem és teológia iránt érdeklődők számára.
Előnyök:⬤ Szent Mária életének és a korai kereszténységben betöltött szerepének alapos és éleslátó elemzése.
⬤ Egy jelentős ókori szöveg hozzáférhető angol fordítása.
⬤ Kapcsolódik a kortárs Mária-kutatáshoz és megkérdőjelezi a korábbi felfogásokat.
⬤ Mélyen áhítatos és jól kutatott, virágzó klasszikus írói stílus.
⬤ Népszerű az egyháztörténészek körében, és ajánlott azoknak, akik tisztelik Máriát.
⬤ Néhány kritika bizonyos kulcsfontosságú teológiai viták kihagyásával kapcsolatban, mint például Mária áldozati szerepe az utolsó vacsorán.
⬤ Mária vezető szerepének korlátozott feltárása a korai kereszténységben a szöveg közvetlen kontextusán túl.
⬤ Nem olyan gazdag spirituális tartalom, mint a korábbi egyházi írásokban.
⬤ Néhány olvasó problémákat tapasztalt a fordítás egyértelműségével és a Máriával kapcsolatos történelmi perspektívákkal kapcsolatban.
(19 olvasói vélemény alapján)
The Life of the Virgin: Maximus the Confessor
A tudósok által régóta figyelmen kívül hagyott, hetedik századi Szűz Mária-életrajz, amelyet Maximus Confessornak tulajdonítanak, a legkorábbi teljes Mária-életrajz.
Eredetileg görögül íródott, és ma már csak régi grúz nyelven maradt fenn, és most fordították le először angolra. Ez a mű mélyreható jelentőséggel bír a késő ókori és középkori kereszténység történetének megértése szempontjából, és gazdag forrást nyújt a keresztény vallásosság történetének megértéséhez.
Ez az élet különösen figyelemre méltó Mária kiemelkedő részvételének bemutatása a fia szolgálatában és a korai keresztény közösség vezetésében. Különösen a keresztre feszítéskor Mária könyörületes szenvedése iránti fejlett áhítatról árulkodik, több évszázaddal megelőzve az áhítatnak egy olyan befolyásos középkori stílusát, amelyet „affektív jámborságnak” neveznek, és amelynek eredetét általában a nyugati magas középkorra korlátozzák.
