Értékelés:
A kritikák a csodálat és a kritika egyvelegét emelik ki Shoemaker „Egy próféta halála” című művével kapcsolatban, amely a történelmi Mohamed és a korai iszlám mozgalom tudományos feltárása. A könyvet alapos kutatásai, hozzáférhetősége és elgondolkodtató tartalma miatt dicsérik, de kritikával is illetik sűrűsége, vélt elfogultságai és néhány megkérdőjelezhető feltételezése miatt.
Előnyök:⬤ A korai iszlám történelem jól kutatott és alapos feltárása
⬤ meggyőző revizionista beszámolót mutat be
⬤ közérthető írásmód
⬤ nélkülözhetetlen első fejezet világos érvekkel
⬤ magával ragadó és tudományos egyensúly
⬤ gyors szállítás és jó állapot az eladók részéről.
⬤ Sűrű és részletes, így nehéz olvasmány
⬤ ismétlődő
⬤ a korai kereszténységgel kapcsolatos megkérdőjelezhető feltételezésekre való érzékelhető támaszkodás
⬤ a szélsőségesen szkeptikus értelmezések felé való elfogultság
⬤ magas ár egy zsebkönyvhöz képest
⬤ néhány kritika a szélesebb körű történelmi bizonyítékok hiányáról.
(15 olvasói vélemény alapján)
The Death of a Prophet: The End of Muhammad's Life and the Beginnings of Islam
Mohamed legrégebbi, a nyolcadik század közepén írt iszlám életrajza szerint a próféta 632-ben halt meg Medinában, míg a korábbi és számos zsidó, keresztény, szamaritánus, sőt iszlám forrás szerint Mohamed életben maradt, hogy 634-35-ben Palesztina meghódítását vezesse. Bár ez az ellentmondás már több évtizede ismert, Stephen J.
Shoemaker itt írja meg a különböző hagyományok első szisztematikus tanulmányát. A bibliai tanulmányokból kölcsönzött módszereket és nézőpontokat használva Shoemaker arra a következtetésre jut, hogy a Mohamed palesztinai invázió alatti vezetéséről szóló beszámolók valószínűleg egy olyan korai iszlám hagyományt őriznek, amelyet később a változó iszlám önazonosság igényeinek megfelelően átdolgoztak. Úgy tűnik, Mohamed és követői a közeljövőben, talán még a saját életükben várták a világ végét - állítja Shoemaker.
Amikor az eszkatologikus óra nem érkezett el a tervezett időpontban, és egyre távolabbi időpontra halasztották, Mohamed üzenetének és az általa alapított hitnek a jelentését alapvetően újra kellett gondolniuk korai követőinek. A Próféta halála című könyv nagyobb célja túlmutat azon a puszta lehetőségen, hogy Mohamed halálának időpontját néhány évvel kiigazítsák; Shoemaker számára sokkal fontosabbak azok a kérdések, amelyek az iszlám eredetének tanulmányozásának módjára vonatkoznak.
A korai források közötti különbség fontos lehetőséget nyújt arra, hogy a primitív iszlám természetét tágabb értelemben vizsgáljuk meg. A keresztény és az iszlám eredetének tanulmányozása közötti nagyobb módszertani egység mellett érvelve Shoemaker hangsúlyozza a nem iszlám források potenciális értékét a formálódó iszlám történetének rekonstruálásában.
