Értékelés:
A „Tizenkét szék” kritikái kiemelik a humoros és szatirikus jelleget, dicsérik a szovjet kultúra ünneplését, ugyanakkor kritizálják a társadalmi hibákat is. Az olvasók nagyra értékelik a fordításokat, különösen Anne Fisher fordítását, amelyek segítenek megérteni a mű kontextusát. Míg sokan viccesnek és az orosz irodalom klasszikusának tartják a könyvet, néhányan kritizálják a száraz és hosszadalmas részek miatt, mondván, hogy a történelmi háttér ismerete nélkül unalmas lehet. Egyes kritikák arra is rámutatnak, hogy politikai propagandaként használják a vallásellenes érzelmekkel összefüggésben.
Előnyök:Humoros és szórakoztató elbeszélés, jól kidolgozott karakterek, hatásos szatíra az emberi hibákról és a szovjet kultúráról. A fordításokat pontosnak tartják, és jól tükrözik az eredeti hangnemét, különösen Anne Fisher kiadását. A könyv máig népszerű, és az orosz irodalom klasszikusának számít.
Hátrányok:Egyes fordítások az eredeti szöveghez képest hiányosságokat tartalmaznak. A szovjet történelmet nem ismerő olvasók a cselekményt hosszadalmasnak és időnként unalmasnak találhatják. Egyes kritikusok megjegyzik, hogy a könyv vallásellenes propagandaként szolgál, tükrözve a rezsim politikai programját.
(30 olvasói vélemény alapján)
The Twelve Chairs
A 2012-es Észak-Kaliforniai Könyvdíj nyertese a fordításban megjelent szépirodalmi művekért A Tizenkét szék új fordítása, amely hűségesebb az eredeti szöveghez és annak mélyen rezonáló humorához, teljesen életre kelti Ilf és Petrov orosz klasszikusát.
A regény ikonikus hőse, Ostap Bender, egy munkanélküli szélhámos, aki az eszéből él, összefog Ippolit Matvejevics Vorobjaninovval, egy volt nemessel, aki visszatért szülővárosába, hogy felkutasson egy eltűnt ékszerraktárt, amelyet a szovjet hatóságok által kisajátított székekbe rejtett ékszerek rejtettek. A székek felkutatása Moszkva tartományaitól a Transzkaukázus vadregényes hegyvidékéig vezet.
Keresésük során a legkülönbözőbb karakterekkel találkoznak, az opportunista szovjet bürokratáktól kezdve a régi birtokos osztályok öregedő túlélőiig, akik közül egyik önzőbb, bosszúállóbb és bunkóbb, mint a másik. A Tizenkét szék a Szovjetunió korai éveinek briliáns szatírája, amely egy Mel Brooks-film ihletője is volt, és amely megőrizte egyetemes vonzerejét.
