A tőke világbelsőjében: A globalizáció filozófiai elméletéhez

Olvasói vélemények

Peter Sloterdijk „A tőke belvilágában” című könyve a kapitalizmus és a globalizáció komplex elemzését mutatja be, és arra készteti az olvasót, hogy felülvizsgálja a társadalmi fejlődéssel kapcsolatos feltételezéseit. Bár sűrű és filozófiailag gazdag, a könyvre adott reakciók széles skálán mozognak - azoktól, akik hasznosnak és elgondolkodtatónak találták, egészen azokig, akik öncélúnak és túlságosan nehezen megfoghatónak tartották.

A könyvet dicsérik mélyreható elemzéséért és szép írásmódjáért. Az olvasók elgondolkodtatónak találják, különösen a globalizáció népszerű konvencióival szembeni kihívását. Sokan értékelik az intellektuális mélységet és a gazdasági rendszerrel kapcsolatos meglévő feltételezések átértékelésére való ösztönzést. Az érvelés humorát és összetettségét is pozitívan jegyzik.

A könyv kritikái között szerepel a könyv sűrű és kihívásokkal teli jellege, ami egyes olvasók számára elérhetetlenné teheti azt. Több kritikus a szerző arroganciáját és az öncélú írói stílust nem tartja hasznosnak. Vannak olyan panaszok is, hogy a könyv túlságosan sok homályos utalásra és filozófiai nyelvezetre támaszkodik, ami megnehezíti a könyv követését. Néhányan úgy vélték, hogy a kapitalizmusról szóló más művekhez képest kevés konkrét értéket kínál.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

In the World Interior of Capital: For a Philosophical Theory of Globalization

Könyv tartalma:

Peter Sloterdijk új könyve az elbeszélés és a filozófia jellegzetes kombinációját mutatja be, amelyről jól ismert, és a XXI. század elején a globalizáció radikálisan újszerű bemutatását teszi lehetővé.

A szerző komolyan veszi a Föld mint földgömb fogalmának történelmi és filozófiai következményeit, és arra a tézisre jut, hogy amit globalizációként dicsérnek vagy kárhoztatnak, az valójában egy olyan folyamat végfázisa, amely a Föld első megkerülésekor kezdődött, és hogy a globalizáción túl már egy új korszak elemei is felfedezhetők. A globalizáció végső fázisában a világrendszer befejezte fejlődését, és mint kapitalista rendszer, az élet minden feltételét meghatározóvá vált.

Sloterdijk a londoni Kristálypalotát, az 1851-es első világkiállítás helyszínét tekinti e helyzet legkifejezőbb metaforájának. A palota a globalizáció elkerülhetetlen kizárólagosságát mutatja be, mint egy kényelmi struktúra kiépítését, vagyis egy olyan világbelső létrehozását és kiterjesztését, amelynek határai kívülről láthatatlanok, de gyakorlatilag áthághatatlanok, és amelyet a globalizáció másfél milliárd nyertese lakik; ennek háromszorosa marad az ajtón kívül.