Nem megmentve: Esszék Heidegger után

Olvasói vélemények

Peter Sloterdijk „Nem megmentve” című könyve esszék gyűjteménye, amely egzisztenciális és filozófiai kérdésekre összpontosít, és amelyre különösen Heidegger és Nietzsche gondolatai vannak hatással. Kortárs filozófiai kérdéseket vizsgál, miközben a humanizmus helyzetéről és a mai világban betöltött szerepéről elmélkedik. Míg egyes olvasók értékelik a mélységét és az esszék gondolatébresztő jellegét, mások kihívást jelentőnek és akadémikusnak találják, ami potenciálisan korlátozza a szélesebb közönség számára való hozzáférhetőségét.

⬤ Gazdag, gondolatébresztő esszék, amelyek a kortárs filozófiával és a klasszikus elméletekkel foglalkoznak.
⬤ Jelentős filozófiai és társadalmi kérdésekkel foglalkozik, különösen a humanizmus körül.
⬤ Egyedülálló megközelítést kínál, amely arra készteti az olvasót, hogy mélyen elgondolkodjon a lét és az emberi létezés természetéről.
⬤ Megalapozott filozófiatörténeti érveket tartalmaz.

⬤ A Heideggert vagy a kortárs filozófiát nem ismerők számára kihívást jelenthet az olvasás és a megértés.
⬤ Néhány esszét úgy jellemeznek, hogy „mindenhol ott van”, és eltévedhet a kitűzött céloktól.
⬤ Az írás nem különösebben hozzáférhető az általános olvasók számára, ami korlátozhatja a közönséget.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy a tartalom túlságosan akadémikus, így a közönség számára kevésbé vonzó.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Not Saved: Essays After Heidegger

Könyv tartalma:

Peter Sloterdijkről joggal mondhatjuk, hogy minden egyes esszéje és előadása egyben egy meg nem írt könyv is. Éppen ezért az itt bemutatott szövegeket, amelyek Martin Heidegger filozófiai fiziognómiáját vázolják fel, a teljességről való összeszedett lemondásként is kell jellemezni.

Peter Sloterdijk, hogy Heidegger gondolkodását elhelyezze az eszme- és problématörténetben, olyan kérdésekkel közelíti meg Heidegger munkásságát, mint például: Ha a nyugati filozófia a polisz szelleméből nőtt ki, akkor mit gondoljunk egy olyan ember filozófiai alkalmasságáról, aki soha nem csinált titkot a vidéki élethez való makacs ragaszkodásából? Van-e olyan provinciális igazság, amelyről a kozmopolita város semmit sem tud? Van-e olyan igazság a vidéki utakban és kunyhókban, amely képes lenne aláásni az egyetemeket egységesített nyelveikkel és globálisan befolyásoló diskurzusaikkal? Honnan beszél ez a különös professzor, amikor freiburgi professzori székéből azt állítja, hogy azt kutatja, ami a nyugati metafizika történetén túl van?

Sloterdijk több más, kulcsfontosságú huszadik századi gondolkodót is figyelembe vesz, akik szükséges kontrasztot nyújtanak Martin Heidegger filozófiai fiziognómiájához. Niklas Luhmann mint az ördög ügyvédjének egyfajta kortárs változata, Theodor Adorno filozófiájának provokatív kritikai értelmezése, amely a filozófia teológiai alapjaira összpontosít, és amely a túlzás filozófiai jelentőségéről szóló reflexiókat is tartalmaz, valamint Emil Cioran pesszimista gondolkodásának rövid vázlata mind-mind kiegészítik és elmélyítik Sloterdijk kísérleteit arra, hogy Heideggerrel együtt, ellene és azon túl gondolkodjon. Végül pedig olyan esszékben, mint "A lét domesztikációja" és az "Az Emberpark szabályai", amely megjelenése idején nemzetközi vitát váltott ki, és amelyet e kötet számára újrafordítottunk, Sloterdijk kifejti néhány legérdekesebb és legfontosabb gondolatát az antropogenezisről, a humanizmusról, a technológiáról és a géntechnológiáról.