A tudományos kultúra kialakulása: A tudomány és a modernitás formálása 1210-1685

Olvasói vélemények

Gaukroger könyve a nyugati tudományos kultúra történelmi fejlődését vizsgálja, különös tekintettel a vallási és filozófiai gondolkodással való kapcsolatára. Részletes történelmi elemzésen keresztül igyekszik megérteni, hogyan alakult ki a modern tudományos megközelítés a világ megértésének sajátos módjaként, más kultúrákkal és történelmi kontextusokkal szemben.

Gaukroger írása világos és informatív, sikeresen egyszerűsíti az összetett gondolatokat. A könyvet dicsérik kimerítő tudományosságáért, amely a „természetfilozófia” és a teológiával párhuzamos fejlődésének teljes történetét nyújtja. Jelentős betekintést nyújt a modern tudományos kultúra kialakulásába a kora újkori Európában, valamint az azt befolyásoló szellemi fejleményekbe. Az olvasók nagyra értékelik az elemzés mélységét, valamint a tudomány és a vallás közötti kapcsolatokat.

A könyv jelentős számú tipográfiai hibát tartalmaz, ami rontja az általános olvasási élményt. Egyes kritikák szerint bizonyos területeket, például az egyes gondolkodókhoz fűzött kommentárokat mélyebben is meg lehetne vizsgálni.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Emergence of a Scientific Culture: Science and the Shaping of Modernity 1210-1685

Könyv tartalma:

Miért alakult ki a tudomány a Nyugaton, és hogyan váltak a tudományos értékek a tudás minden más formájának mércéjévé? Stephen Gaukroger bemutatja, hogy a tudomány megismerési és kulturális rangja mennyire elkeseredetten vitatott volt a tudomány korai fejlődésében. A szekularizáció hagyományos képét elvetve amellett érvel, hogy a tudomány a XVII.

században nem a vallással szemben alakult ki, hanem sok tekintetben inkább a vallás által vezérelve. Ráadásul a tudomány nem egységes képet mutatott a természetről, hanem különböző, gyakran helyenként sikeres, de ugyanilyen gyakran összeegyeztethetetlen programok instabil mezeje volt. A helyzetet bonyolította, hogy sok múlott a természetfilozófus személyiségének átalakítására tett kísérleteken, és a természetfilozófiába az objektivitás és a pártatlanság új, jellegzetes fogalmait importálták, ami a gyakorlói tulajdonságainak újradefiniálásával gyökeresen megváltoztatta annak jellegét.

A Nyugat önismerete, a múltjához való viszonya és a jövőjéről alkotott elképzelései a XVII. század óta alapvetően megváltoztak, mivel a megismerési értékek általában véve fokozatosan a tudományos értékek köré formálódtak.

A tudomány nem pusztán új értékeket hozott a világ és a világban elfoglalt helyünk megértésének feladatához, hanem teljesen átalakította a feladatot, újradefiniálva a kutatás céljait. A nyugati tudományos kultúra fejlődésének ez a sajátos vonása különbözteti meg a nyugati kultúrát más, tudományosan produktív kultúráktól.

Stephen Gaukroger a The Emergence of a Scientific Culture című könyvében részletes és átfogó beszámolót nyújt e fejlődés formáló szakaszairól - amely megkérdőjelezi azt a közkeletű vélekedést, hogy a tudományt magától értetődően a megismeréshez vezető helyes útnak tekintették, és hogy a tudomány előnyei az érdektelen megfigyelő számára azonnal nyilvánvalóak voltak.