A világcsomó feloldása

Olvasói vélemények

David Ray Griffin „Unsnarling the World-Knot” című írása a test és elme problémájának újszerű megközelítését mutatja be, a panexperientializmus mellett érvelve, amely filozófiai nézőpont szerint minden anyagnak lehet mentális aspektusa. A könyv kritikusan vizsgálja a materializmust és a dualizmust, rámutatva azok korlátaira, miközben amellett érvel, hogy a panexperientializmus a tudatosság átfogóbb megértését kínálja. A szöveget dicsérik a világosságáért, alaposságáért és azért, mert képes inspirálni az olvasókat, bár egyesek kihívásnak tartják, és úgy érzik, bizonyos fogalmakat jobban is meg lehetne magyarázni.

⬤ A tudatosság és a test-lélek problémájának kortárs filozófiáinak átfogó feltárása.
⬤ Világos és közérthető írásmód, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Újszerű megoldást kínál (panexperientializmus), amely a materializmus és a dualizmus hiányosságait orvosolja.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz, és arra ösztönzi az olvasót, hogy újragondolja saját filozófiai álláspontját.
⬤ Jó bevezetésként szolgál a folyamatfilozófiába, hozzáférhetőbbé téve az összetett gondolatokat.

⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy bizonyos fogalmak, különösen a panexperientializmus mechanizmusai nincsenek kellőképpen elmagyarázva.
⬤ A könyv kihívást jelenthet a filozófiai vitákban járatlanok számára, mivel bonyolult elméleti területre hatol.
⬤ Egyesek nem értenek egyet Griffin következtetéseivel vagy a meglévő filozófiai eszmék értelmezésével.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Unsnarling the World-Knot

Könyv tartalma:

A test és elme problémája, amelyet Schopenhauer világcsomónak nevezett, Descartes óta a filozófia központi problémája. A realisták körében - akik elfogadják a fizikai világ valóságát - a dualizmus és a materializmus volt a két domináns megközelítés, de egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy ha valaha is meg akarjuk érteni, hogyan kapcsolódik egymáshoz az elme és a test, akkor radikálisan új megközelítésre van szükség.

David Ray Griffin a realizmus egy harmadik formáját fejleszti ki, amely megoldja azt az alapvető problémát (amely a dualizmus és a materializmus közös jellemzője), hogy továbbra is elfogadják az anyag karteziánus szemléletét. Különböző filozófusokkal, köztük Dennett-tel, Kimmel, McGinn-nel, Nagellel, Seagerrel, Searle-lel és Strawsonnal folytatott párbeszédben Griffin megmutatja, hogy a materialista fizikalizmus még a dualizmusnál is problematikusabb.

Ehelyett Alfred North Whitehead folyamatfilozófiáján alapuló panexperientialista fizikalizmust javasol. Válaszolva azokra, akik a pánpszichizmust nyilvánvalóan abszurdként utasították el, Griffin meggyőzően érvel amellett, hogy a panexperientializmus a tapasztalatot és a spontaneitást teljesen természetesnek tekintve végre naturalista magyarázatot adhat a tudat kialakulására - olyan magyarázatot, amely igazságot szolgáltat a gyakorlatban mindannyiunk által feltételezett szabadságnak is.