Értékelés:
David Ray Griffin „Közös szent otthonunk védelme” című könyve Ferenc pápa „Laudato Si” című enciklikáját a folyamatfilozófia szemszögéből vizsgálja, kiemelve az ökológiával és a társadalmi igazságossággal kapcsolatos közös értékeket. Griffin amellett érvel, hogy az Istenről alkotott téves felfogás hozzájárul az éghajlat tagadásához, és hangsúlyozza azokat az erkölcsi kötelezettségeket, amelyekben a Föld gondnokaként osztozunk. A könyvet nagyra értékelik az összetett filozófiai gondolatok közérthető, mégis mélyreható kezelése és a kortárs környezetvédelmi kérdésekre való vonatkoztatásuk miatt.
Előnyök:A könyvet nagyra értékelik a világosságáért és a hozzáférhetőségéért, amely a bonyolult filozófiai fogalmakat a széles közönség számára is érthetővé teszi. A recenzensek nagyra értékelik Griffin mélyreható elemzését Ferenc pápa enciklikája és a folyamatteológia közötti metszéspontról, amely meggyőző érveket mutat be az ökológiai igazságosság mellett. A könyv időszerű válaszként szolgál az éghajlatváltozásra, és hídnak tekintik a vallási és tudományos nézőpontok között, elősegítve a különböző vallások közötti párbeszédet.
Hátrányok:Egyes recenzensek Alfred North Whitehead filozófiájának az emberi cselekvésre és szeretetre vonatkozó, leegyszerűsített magyarázatát kívánják. Emellett, bár a könyv hatékonyan vázolja a folyamatteológia és a pápa nézetei közötti egyezéseket, vannak különbségek, például a népességszabályozás kérdésében, amelyekkel egyes olvasók szerint alaposabban is foglalkozhatnának.
(10 olvasói vélemény alapján)
Protecting Our Common, Sacred Home: Pope Francis and Process Thought
Ahogy a világ egyre inkább a globális felmelegedés és az ebből eredő éghajlatváltozás következményeivel küzd, a válság sürgőssége elkerülhetetlenné vált, annak ellenére, hogy a vállalatok továbbra is kétségeket ébresztenek és tagadnak. Aztán 2015 júniusában Ferenc pápa erőteljes beavatkozással avatkozott be a vitába.
A Laudato Si' Közös otthonunk gondozásáról című enciklikája gyors cselekvésre szólított fel az éghajlatváltozással kapcsolatban. Az enciklika hivatalos közzétételével szinte egy időben zajlott a folyamatgondolkodás néven ismert, elsősorban Alfred North Whitehead filozófiáján alapuló mozgalom eddigi legnagyobb konferenciája. Ez a konferencia különböző módokat vitatott meg, amelyekkel a folyamatgondolat hasznos lehet a globális környezeti válság, különösen az éghajlatváltozás tekintetében.
Ebben a könyvben David Ray Griffin arra vállalkozik, hogy megmutassa, miért nyújt természetes és hasznos kontextust a folyamatgondolkodás - vagyis a folyamatfilozófia, a teológia és a társadalmi/gazdasági gondolkodás - a pápai enciklika ökológiai üzenetének kifejtéséhez és védelméhez. Griffin tömör érvekkel mutatja be, hogy a Whitehead-alapú folyamatgondolkodás álláspontja az éghajlatváltozással és a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban feltűnően hasonlít Ferenc pápa enciklikában kifejtett álláspontjához.
Ez a hasonlóság két okból is fontos. Először is, mivel a folyamatgondolat és a pápa enciklikája nagyon különböző hagyományokból származik, a hasonlóság lehetővé teszi, hogy mindegyik hitelesebbé tegye a másikat.
Másodszor, a folyamatgondolat, amely a filozófiai teológia egy olyan régóta fennálló típusát testesíti meg, amely összhangban van a mai legjobb tudományokkal, és egyre nagyobb befolyással bír, felhasználható a pápai enciklika olyan dimenzióinak alátámasztására, amelyeket a szekuláris gondolkodás esetleg elutasítana.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)