Az amerikai röppálya: Isteni vagy démoni?

Olvasói vélemények

David Ray Griffin „Az amerikai pálya: kritizálja az amerikai kivételességet, és rávilágít az amerikai külpolitika sötétebb oldalaira, azt állítva, hogy az amerikai jóindulat történelmi narratívája nagyrészt mítosz. A könyv részletesen megvizsgálja az amerikai történelem meghatározó eseményeit, az amerikai őslakosok népirtásától kezdve a kortárs globális beavatkozásokig.

A könyvet dicsérik alapos kutatásaiért, lebilincselő írásmódjáért és az amerikai történelem éleslátó elemzéséért, különösen az amerikai retorika és tettek ellentmondásos jellegének kiemeléséért. Számos kritikus ajánlja a könyvet az amerikai kivételesség koncepciója elleni világos, jól dokumentált érvei miatt, ami jelentős olvasmány azok számára, akik az amerikai imperializmus megértésére törekszenek.

Néhány olvasó kritizálta, hogy a szerző túlságosan elfogultan értelmezi az eseményeket az amerikai vezetőkkel szemben, és azt állította, hogy a szelektív kritika lekicsinyli a demokrata pártiak tetteit, miközben a republikánusokra összpontosít. Emellett gyakran említették a Kindle-kiadással kapcsolatos problémákat, többek között a formázási problémákat és az alkalmazás összeomlását, ami rontotta az általános olvasási élményt.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The American Trajectory: Divine or Demonic?

Könyv tartalma:

In Az amerikai pálya: Isteni vagy démoni? David Ray Griffin nyomon követi az amerikai birodalom pályáját az alapítástól a 20. század végéig. Ez a könyv, amely Griffin Bush és Cheney című könyvének előzménye, számos példával mutatja be az amerikai kivételességre vonatkozó állítás hamisságát, amely annak a régi elképzelésnek a szekuláris változata, hogy Amerikát isteni alapítás és vezetés jellemzi.

A Bevezetés bemutatja az isteni gondviselésre és az amerikai kivételességre vonatkozó állításokat George Washingtontól Dick és Liz Cheney Kivételes című könyvéig. Miután rámutat, hogy az az elképzelés, hogy Amerika birodalom, már nem vitatott, majd szembeállítja azokat, akik ezt jóindulatúnak tartják, azokkal, akik rosszindulatúnak. A könyv további része az utóbbi álláspontot támogatja.

Az Amerikai pálya számos olyan epizódot tartalmaz, amelyet sok olvasó meglepőnek fog találni:

* A Lusitania elsüllyesztését mind Churchill, mind Wilson előre látta, hogy ezzel ösztönözze Amerika belépését az I. világháborúba;

* A Pearl Harbor elleni támadás nem volt sem provokálatlan, sem meglepetés;

* A "jó háború" alatt az amerikai kormányzat terveket szőtt és politikát játszott azzal a céllal, hogy uralkodó birodalommá váljon;

* Nem volt szükség atombombák ledobására Japánra sem a háború megnyeréséhez, sem az amerikaiak életének megmentéséhez;

* Az amerikai döntések központi szerepet játszottak abban, hogy a Népszövetség és az Egyesült Nemzetek Szövetsége nem tudta megakadályozni a háborút;

* Az Egyesült Államok nagyobb felelősséget viselt a hidegháborúért, mint a Szovjetunió;

* A vietnami háború messze nem az egyetlen olyan amerikai katonai kaland volt a hidegháború alatt, amely nagyszámú polgári lakos halálát okozta;

* Az USA kormánya hamis zászlós támadásokat szervezett, amelyek szándékosan öltek meg európaiakat; és.

* Amerika katonai beavatkozásai a Szovjetunió felbomlása után megtanították egyes konzervatívokat (például Andrew Bacevichet és Chalmers Johnsont) arra, hogy az USA hidegháború alatti beavatkozásai nem elsősorban védelmi jellegűek voltak.

A konklúzió azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az amerikai birodalom viselkedésének ismerete az állampolgárok részéről hogyan teheti jobbá Amerikát, és hogyan válthatja meg magát Amerika, amely sokáig megváltó nemzetnek gondolta magát, hogyan válthatja meg magát.