A zsidó állam

Olvasói vélemények

A kritikák Theodore Herzl „A zsidó állam” című művét a cionizmus és Izrael megalapításának megértéséhez nélkülözhetetlen, jelentős és éleslátó műként méltatják. Sok olvasó értékeli logikus érveit, történelmi jelentőségét és azt az inspirációt, amelyet a zsidó nacionalizmus iránt érdeklődők számára nyújt. Számos kritika azonban rámutat a könyv korlátaira, többek között arra, hogy nem tárgyalja egy nemzet létrehozásának bonyolultságát egy olyan régióban, ahol már vannak lakosok, valamint a rendelkezésre álló kiadásokkal kapcsolatos szerkesztési problémákra.

⬤ Jól megírt és logikus érvek
⬤ elengedhetetlen a cionizmus és a politikai elmélet megértéséhez
⬤ történelmi jelentősége
⬤ mély érzelmeket és inspirációt érint
⬤ kötelező olvasmány történészek, zsidók és a nemzetközi politika iránt érdeklődők számára.

⬤ Korlátok a zsidó állam létrehozásának kihívásainak tárgyalásában
⬤ egyes kiadásokban szerkesztési problémák, például elgépelések vannak
⬤ összetett és hosszú szöveg
⬤ nem minden közönség számára lehet könnyű olvasmány.

(57 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Jewish State

Könyv tartalma:

A Neue Freie Presse párizsi tudósítójaként Herzl figyelemmel kísérte a Dreyfus-ügyet, a hírhedt franciaországi antiszemita incidenst, amelyben egy francia zsidó katonatisztet tévesen ítéltek el kémkedésért Németország számára. A Dreyfus-per után tanúja volt a párizsi tömeggyűléseknek, ahol sokan azt skandálták: "Halál a zsidókra!" Herzl elvetette a zsidó emancipációval és asszimilációval kapcsolatos korai elképzeléseit, és úgy vélte, hogy a zsidóknak el kell távolodniuk Európából, és saját államot kell létrehozniuk. 1895 júniusában naplójába írta: "Párizsban, mint már mondtam, szabadabb hozzáállást értem el az antiszemitizmussal szemben... Mindenekelőtt felismertem az antiszemitizmus "leküzdésére" tett kísérletek ürességét és hiábavalóságát". Az elmúlt évtizedekben azonban a történészek lekicsinyelték a Dreyfus-ügy Herzlre gyakorolt hatását, sőt mítosznak nevezték. Kimutatták, hogy bár felháborította a francia társadalomban nyilvánvaló antiszemitizmus, a legtöbb korabeli megfigyelőhöz hasonlóan kezdetben hitt Dreyfus bűnösségében, és csak évekkel később, amikor az ügy már nemzetközi hírveréssé vált, állította, hogy az ügy inspirálta. Úgy tűnik, Herzlre inkább az antiszemita demagóg Karl Lueger 1895-ös bécsi hatalomra jutása volt nagyobb hatással, még mielőtt a Dreyfus-párti kampány teljesen kialakult volna.

Ebben az időben írta Az új gettó című darabját, amely az emancipált, jómódú bécsi zsidók ambivalens helyzetét, a valódi biztonság és egyenlőség hiányát mutatja be. Ez idő tájt kezdett Herzl abban hinni, hogy az antiszemitizmust nem lehet legyőzni vagy gyógyítani, csak elkerülni, és hogy ennek egyetlen módja a zsidó állam létrehozása. A Der Judenstaat című művében ezt írja: " A zsidókérdés mindenütt fennáll, ahol zsidók számottevő számban élnek. Ahol nem létezik, ott a zsidó bevándorlókkal együtt hozzák be. Természetes módon vonzódunk oda, ahol nem üldöznek bennünket, és megjelenésünk ott üldöztetésre ad okot. Ez a helyzet, és ez elkerülhetetlenül így lesz mindenütt, még a legcivilizáltabb országokban is - lásd például Franciaországot -, amíg a zsidókérdés politikai szinten nem oldódik meg. A szerencsétlen zsidók most hordozzák az antiszemitizmus magvait Angliába; Amerikába már bevitték. " 1896 áprilisától, amikor Der Judenstaat (A zsidók állama) című művének angol fordítása megjelent, Herzl a cionizmus vezető szószólója lett, bár Herzl később bevallotta barátjának, Max Bodenheimernek, hogy "úgy írta meg mondanivalómat, hogy nem ismerte elődeimet, és feltételezhető, hogy nem írtam volna meg, ha ismerem az irodalmat". Herzl naplójában egy vázlat a cionista mozgalom tervezett zászlajáról.

Herzl írásait gyakorlati munkával egészítette ki, hogy a cionizmust a nemzetközi színtéren is népszerűsítse. 1896 áprilisában Konstantinápolyba látogatott, és a bulgáriai Szófiában egy zsidó küldöttség üdvözölte. Londonban a Makkabeusok csoportja hűvösen fogadta, de a londoni East End cionistáitól vezetői megbízást kapott. Hat hónapon belül ezt a megbízatást az egész cionista zsidóság elfogadta, és Herzl folyamatosan utazott, hogy felhívja a figyelmet ügyére. Támogatói, akik eleinte kevesen voltak, Herzl példáján felbuzdulva éjjel-nappal dolgoztak. 1896 júniusában a szimpatizáns lengyel emigráns arisztokrata, gróf Fülöp Mihály Nevlenski segítségével először találkozott II Abdul Hamiddal, hogy előterjessze javaslatát egy palesztinai zsidó államról. A szultán azonban nem volt hajlandó Palesztinát átengedni a cionistáknak, mondván: "ha egy napon az iszlám állam szétesik, akkor ingyen megkaphatjátok Palesztinát, de amíg élek, inkább hagyom, hogy feldarabolják a húsomat, minthogy Palesztinát kivágják a muszlimok földjéből".