A zsidók háborúi; avagy Jeruzsálem pusztulásának története

Olvasói vélemények

A könyv informatív beszámolót nyújt a júdeai felkelésről és Jeruzsálem pusztulásáról, de néhány olvasó számára a korszak előzetes ismeretei nélkül nehezen érthető. Bár lebilincselő történetmesélést és részletes leírásokat tartalmaz, nehéz témája miatt eléggé lehangoló és kihívást jelentő olvasmány lehet.

⬤ Informatív a júdeai felkelésről
⬤ magával ragadó történetmesélés
⬤ a csaták részletes leírása
⬤ jól szervezett és olvasmányos kiadás
⬤ történelmi elbeszélésként szórakoztató.

⬤ Nehezen érthető a korszakot nem ismerők számára
⬤ egyes részek nehezen olvashatók
⬤ nyomasztó témákat tartalmaz az éhínségről és a pusztulásról.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Wars of the Jews; Or, The History of the Destruction of Jerusalem

Könyv tartalma:

Titus Flavius Josephus, született Yosef ben Matityahu, első századi római zsidó történész, aki Jeruzsálemben született - akkoriban a római Júdeához tartozott -, papi származású apától és királyi felmenőkkel rendelkező anyától.

Az első zsidó-római háború során kezdetben a galileai zsidó erők vezetőjeként harcolt a rómaiak ellen, amíg i. sz. 67-ben, Jotapata hathetes ostroma után meg nem adta magát a Vespasianus vezette római erőknek. Josephus azt állította, hogy az első római-zsidó háborút elindító zsidó messiási próféciák Vespasianus római császárrá válására utaltak. Válaszul Vespasianus úgy döntött, hogy Josephust rabszolgaként és feltehetően tolmácsként tartja meg. Miután Vespasianus Kr. u. 69-ben császárrá lett, megadta Josephus szabadságát, ekkor Josephus felvette a császár Flavius családnevét.

Flavius Josephus teljesen átállt a rómaiak oldalára, és római állampolgárságot kapott. Vespasianus fiának, Titusnak a tanácsadója és barátja lett, és tolmácsaként szolgált, amikor Titus vezette Jeruzsálem ostromát Kr. u. 70-ben. Mivel az ostrom hatástalannak bizonyult a zsidó felkelés megállítására, hamarosan a város lerombolása és Heródes templomának (Második Templom) kifosztása és lerombolása következett.

Josephus a zsidó történelmet örökítette meg, különös tekintettel a Kr. u. első századra és az első zsidó-római háborúra (Kr. u. 66-70), beleértve Maszada ostromát is. Legfontosabb művei A zsidó háború (75 körül) és A zsidók régiségei (94 körül). A Zsidó háború a római megszállás elleni zsidó felkelést meséli el. A Zsidók régiségei a világtörténelmet zsidó szemszögből meséli el a látszólag görög és római közönség számára. Ezek a művek értékes betekintést nyújtanak az első századi judaizmusba és a korai kereszténység hátterébe, bár Josephus külön nem említi őket. Josephus művei a Biblia mellett a legfontosabb forrás az ókori Palesztina történetére és ókorára vonatkozóan. (wikipedia.org)