Adalbert Stifters Ausgewhlte Prosa I: Waldwanderung, Der sanftmtige Obrist, Margarita, Abdias, Kalkstein, Bergkristall, Katzensilber
A levegő fújását a víz csobogását a gabona növekedését a tenger hullámzását a föld zöldülését az ég ragyogását a csillagok csillogását nagyszerűnek tartom a pompásan mozgó zivatart, a villámot, amely házakat hasít, a vihart, amely a hullámokat hajtja, a tűzokádó hegyet, a földrengést, amely országokat perzsel, nem tartom nagyszerűnek.
(Adalbert Stifter, Bunte Steine, előszó, alul 139. o.) A modernizmus eme úttörője tájleírásaiban csak látszólag idillt propagál.
Stifter alázatos a dolgok terve előtt, gyászolja az elveszettet és elérhetetlent, semmi sem túl kicsi számára, talán még zajos napjainkban is, műveit olvasva hallani lehet az egyes perceket, ahogyan lecsorognak az örökkévalóság óceánjába.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)