Olvasói vélemények
Összegzés:A Rock Crystal Adalbert Stifter gyönyörűen megírt novellája egyszerű, mégis magával ragadó történetet mesél két gyerekről, akik egy hóviharban eltévednek a hegyekben. A történet a közösség, a természet szépsége és réme, valamint a gyermeki rugalmasság témáit járja körül. Míg sok olvasó értékeli az irodalmi értéket és a megrendítő témákat, néhányan kevésbé találják magával ragadónak az elbeszélés egyszerűségét és tempóját.
Előnyök:⬤ Mesteri írás és gyönyörű próza
⬤ a közösség és a természet jól kidolgozott témái
⬤ az alpesi környezet magával ragadó leírása
⬤ élvezetes olvasmány gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt
⬤ klasszikus irodalmi műként dicsérik
⬤ ma is releváns alapértékeket közvetít.
Hátrányok:⬤ A történet egyes olvasók számára túl egyszerű vagy lassú lehet
⬤ egyesek szerint a tempó nem megfelelő
⬤ bizonyos témák patriarchális felhangokkal elavultnak tűnhetnek
⬤ W.H. Auden bevezetője spoilereket tartalmaz
⬤ nem vonzó azoknak, akik nem szeretik a „főhősök a természet ellen” elbeszéléseket.
(28 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A látszólag legegyszerűbb történet - a falusi élet egy futó anekdotája - a Sziklakristály egy szinte elviselhetetlenül izgalmas történetté alakul. Az írónak, akit Thomas Mann úgy méltatott, mint "a világirodalom egyik legkülönlegesebb, legrejtélyesebb, legtitkosabban merész és legkülönösebb módon megragadó elbeszélőjét", ez az ékköves novella a legszokatlanabb, legmeghatóbb és legemlékezetesebb karácsonyi történetek közé tartozik.
Két gyermek - Conrad és kishúga, Sanna - elindul a magasan az Alpokban fekvő falujukból, hogy meglátogassák a szomszédos völgyben élő nagyszüleiket. Karácsony előtti nap van, de az időjárás enyhe, bár persze decemberben korán leszáll az éj, és a gyerekeket figyelmeztetik, hogy ne időzzenek sokáig. A nagyszülők ajándékokkal fogadják a gyerekeket, és puszikkal csomagolják el őket.
Aztán havazni kezd, egyre sűrűbben és egyenletesebben. A gyerekek csüggedetlenül haladnak tovább, csakhogy rossz irányba fordulnak.
A hó egyre magasabbra emelkedik, az idő telik: mély éjszaka van, amikor kitisztul az ég, és Conrad és Sanna egy gleccseren találja magát, félelmetes és gyönyörű, az üresség szívében. Adalbert Stifter elragadtatott és rejtélyes meséje, Elizabeth Mayer és Marianne Moore gyönyörű fordításában, azt vizsgálja, hogy mi mindent találhatunk szenteste és karácsony napja között - vagy az év bármelyik éjszakáján.
