Amit a költők régen tudtak: Költészet - Mitopoézis - Metafizika

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik a „What Poets Used to Know”-t a költészet metafizikai szemszögből történő mélyreható vizsgálatáért és a hagyományos népdalokkal való kapcsolatáért. A szerzőt, Charles Uptont költői éleslátásáról, kultúrkritikájáról és filozófiai megalapozottságáról ismerik el. Ugyanakkor kritika éri a női hangok és nézőpontok hiányát a könyvben.

⬤ A költészet metafizikai aspektusainak alapos feltárása
⬤ erős kapcsolat a hagyományos népdalokkal
⬤ a szerző saját költészetének bevonása
⬤ egyedülálló betekintés a hagyományos poétika hanyatlásába
⬤ informatív történelmi és kulturális utalások
⬤ az olvasó értékelheti a hagyományos és a modern költészet kölcsönhatását.

⬤ A női hangok korlátozott képviselete a költészetben és a metafizikai vitákban
⬤ kívánatos lenne több példát találni női költőkről és az ő hozzájárulásukról
⬤ egyes olvasók túlságosan férfiközpontúnak találhatják a témákat.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What Poets Used to Know: Poetics - Mythopoesis - Metaphysics

Könyv tartalma:

Az első sámánoktól kezdve Homéroszon, Dantén, a hagyományos balladákon, Rumin, Blake-en, Emily Dickinsonon és Lew Welch-en keresztül a költészet a metafizikában gyökerezik. A What Poets Used To Know: Poetics, Mythopoesis, Metaphysics című könyvében Charles Upton a költészetet egyszerre mutatja be szemléleti technikák összességeként és az emberi faj felhalmozott tudáskincsének kulcsaként. Ha Az olvasás ABC-jét nem Ezra Pound, hanem Owen Barfield, René Guénon vagy Robert Graves írta volna, talán valahogy így nézne ki. A What Poets Used To Know mindent megtesz azért, hogy visszaadja a költészetnek eredeti teurgikus funkcióját: az emberi és szellemi igazság koncentrált kifejezését.

„Kedves Olvasók! Lassan, az áhítat állapotában lépjetek be ebbe a könyvbe, mert ez az emlékezés és az átadás égő bokra. A költő Charles Upton évtizedeken át vérrel fizetett egy elképesztően szentséges és integrált művészetért. Hangja megindítóan lefegyverzett, mégis heves. A szerző ismeri, ápolja és műveli azokat a nyelvi és szimbolikus világokat, amelyekről beszél. A kötet 19 meditatív esszéből és Jennifer Doane Upton megható függelékéből áll, amely a fenségességről szól. Költőknek és zenészeknek, teológusoknak és filozófusoknak, tanároknak és orvosoknak, liturgikusoknak, kertészeknek és szerelmeseknek szükségük van e fényes hajó minden egyes oldalára. Egy olyan világban, ahol az önismeret ritka, a töredezettség a norma, és a vállalati és kulturális pörgés bővelkedik, a Mit tudtak a költők régen, az igazság forrása: Poétika; Mítoszpoézis; Metafizika hűen szállítja a remekművet. Örömmel ajánlom teljes szívemből.” - Therese Schroeder-Sheker hárfaművész és énekesnő, The Chalice of Repose Project

„A What Poets Used to Know című könyvében Charles Upton beavatja az olvasót egy régen halottnak hitt birodalomba: a költészet metafizikájába. A nagy szufi költők, Blake, a népi líra és a beatek sorában állva Upton prófétai hangon szólal meg, olyan hangon, mint aki a pusztában kiált. E költő számára „a költészet Isten teremtő aktusának lélekben való végső visszhangjai közé sorolható”, és erre az aktusra igyekszik felébreszteni emberségünket, egy olyan emberséget, amely egyre inkább a posztmodernitás kristálykoporsójába van zárva. Figyelmesen olvasni a What Poets Used to Know-t olyan, mint belépni egy tágas, nagylelkű és erkölcsös képzeletbe; újra megtanulni, mit jelent teljes mértékben embernek lenni.” Michael Martin, a Meditációk a csodák idején szerzője