Népi metafizika: Misztikus jelentések a hagyományos népdalokban és spirituálékban

Olvasói vélemények

A könyv egyedülálló módon értelmezi a jól ismert dalok mögött rejlő jelentéstartalmakat, és egy hosszú bevezetővel is szolgál, amely a kontextusról tájékoztat. Míg az egyik kritikus hiányosnak találta az érvelést és kaotikusnak a módszertant, egy másik értékelte az elgondolkodtató meglátásokat és a jól megfogalmazott gondolatokat, bár a keresztény szemlélet felé hajlóan.

⬤ Elgondolkodtató meglátások
⬤ jól megírt
⬤ nem túlságosan terjedelmes
⬤ rengeteg ötletet és információt kínál
⬤ a dalszövegek mélyebb átgondolására ösztönöz.

⬤ Hiányzik a koherens érvelés
⬤ egyes elemek kaotikusnak tűnnek
⬤ talán elfogult a keresztény (gnosztikus) nézőpont irányába
⬤ a tartalom egy része ingyenesen elérhető az interneten.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Folk Metaphysics: Mystical Meanings in Traditional Folk Songs and Spirituals

Könyv tartalma:

A múlt században olyan írók és pszichológusok, mint Robert Graves, Carl Jung és Joseph Campbell emlékeztettek minket arra, hogy a folklór gyakran tele van mély szimbolikus igazságokkal, olyan igazságokkal, amelyekkel maguk a "nép" általában nincsenek tisztában. És azt is megtanították nekünk - akárcsak Platón 2400 évvel ezelőtt -, hogy a mítoszok és a folklór egy "filozófiai" nyelvet alkotnak, ahol a képek (mint az álmokban, a szent ikonokban és a szimbolikus költészetben) nagy jelentéstartalmat hordozhatnak. Úgy tűnik azonban, kevesen ismerik fel, hogy bizonyos műalkotásokat, amelyeket hagyományosan a "népi képzelet" öntudatlan termékeinek tartanak, nagyon is tudatosan és szándékosan alkottak meg magasan képzett emberek, hogy a spirituális tanítás bizonyos elemeit közvetítsék. E "kevesek" közé tartozott Ananda K. Coomaraswamy, aki azt mondta: A folklór tartalma metafizikai. Az, hogy ezt nem ismerjük fel, elsősorban a metafizika és annak szakkifejezései iránti mélységes tudatlanságunknak köszönhető. Az igazi folkloristának nem annyira pszichológusnak, mint inkább teológusnak és metafizikusnak kell lennie, ha "meg akarja érteni az anyagát".

A hagyományos ember olyan természeti környezetben élt, amelyet úgy tudott olvasni, mint egy könyvet - egy könyvet, amely az isteni valóság ősi szimbólumaival (a Nap, az Eső, a Hegy, a Sas) íródott -, valamint egy olyan ember alkotta környezetben, amelyet nagyrészt szándékosan azért építettek, hogy emlékeztesse őt erre a valóságra, és megtanítsa őt annak természetére (ahogyan a mi emberi világunk is, a "tömeges figyelemelterelés fegyvereivel", zseniálisan ki van találva, hogy elfeledtesse velünk ezt a valóságot). Ének, tánc, gesztusok, költészet, építészet, közmondások, viccek, találós kérdések, történetek, játékok, játékok, gyógyászat, festészet, szobrászat, fegyverek, szerszámok, szentírások, szent rítusok, valamint a mindennapi élet hagyományos formái és ritmusa révén mindig jelen voltak a Szentre emlékeztető emlékek; minden ujj (vagy majdnem minden) a Holdra mutatott. Ez a tudatosan felépített szakrális környezet ma már nagyrészt a múlté. Elkötelezett művészek dolgozhatnak azon, hogy életben tartsák a hagyományos művészeteket és mesterségeket, de az a kulturális kontextus, amely megmutathatná jelentőségüket és megcsapolhatná spirituális erejüket, általában hiányzik; még magát a "népi emlékezetet" is nagyrészt felváltotta az internet. Még mindig lehetséges azonban, hogy spirituálisan gyümölcsöző módon közelítsünk az ősi művészeti konstrukciókhoz, mint például a hagyományos balladákhoz, amelyekről ez a könyv szól. A nagy mítoszokat, amilyeneket bizonyos "népdalok" közvetítenek, a Kinyilatkoztatás korában kaptuk -- most azonban az Exegézis korában élünk.

Ahogy ezeknek a daloknak a mély értelmét kibontjuk, úgy szöknek ki kezünkből, mint a kiszabadult madarak, vissza a Forráshoz, ahonnan jöttek. És kihívnak minket, hogy kövessük őket.