Olvasói vélemények
Összegzés:Feldman háború utáni Irakról szóló könyvéről szóló kritikák a meglátások és kritikák keverékét tartalmazzák. A könyvet nagyra értékelik a nemzetépítés bonyolultságának gyakorlati elemzése és az Egyesült Államoknak a Szaddám Huszein utáni Irakkal szembeni etikai kötelezettségei miatt. Néhány kritikus azonban megkérdőjelezi a szerző nézőpontjait és a szövegben szereplő összehasonlításokat.
Előnyök:⬤ Gyakorlati és etikai elemzést nyújt az Egyesült Államok Szaddám Huszein bukása utáni iraki szerepvállalásáról.
⬤ Betekintést nyújt a szerzőnek a megszállás kezdeti időszakában szerzett tapasztalataiba, beleértve a szakemberek előtt álló valós kihívásokat.
⬤ Rávilágít annak fontosságára, hogy az USA felelősséget vállaljon Irak stabilizálásáért és kormányzásáért, valamint az országépítés összetettségére.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a cím félrevezető, és nem tükrözi pontosan a könyv tartalmát.
⬤ A kritikusok szerint a szerző lekicsinyli az iraki biztonság és kormányzás elérésének bonyolultságát, és túlságosan optimista a jövővel kapcsolatban.
⬤ Hibás érvelésnek tartják Iraknak a második világháború utáni Németországgal való összehasonlítását, ami arra utal, hogy félreértik az Irak előtt álló egyedi kihívásokat.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
What We Owe Iraq: War and the Ethics of Nation Building
Könyv tartalma:
Mivel tartozunk Iraknak?
Amerika nyakig benne van a nemzetépítésben - de a nyilvános vita, amely a csapatok hazahozatalára összpontosít, kevés figyelmet szentel annak, hogy miért építünk egy új iraki nemzetet, hogyan nézne ki a siker, vagy milyen elveknek kellene vezérelni bennünket. A What We Owe Iraq (Amivel Irakban tartozunk) című könyv a vita feltételeit kívánja megváltoztatni, elismerve, hogy nemzetépítéssel védjük meg magunkat, miközben azt követeli, hogy a kormányzott nép érdekeit - legyen szó Irakról, Afganisztánról, Koszovóról vagy máshonnan - a saját érdekeink elé helyezzük, amikor hatalmat gyakorolunk felettük.
Noah Feldman amellett érvel, hogy ahhoz, hogy a nemzetépítés ne váljon paternalista, gyarmatosító színjátékká, sürgősen új, alázatosabb megközelítésre van szükségünk. A nemzetépítőknek a biztonság megteremtésére kellene összpontosítaniuk, anélkül, hogy arrogánsan azt állítanák, hogy különleges szakértelemmel rendelkeznek a sikeres nemzetállamok létrehozásának módjáról. Az alkotmányügyi tanácsadóként Irakban szerzett személyes tapasztalataira támaszkodva Feldman maradandó betekintést nyújt az amerikai megszállók és az irakiak közötti hatalmi dinamikába, és olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az iraki választások, a sikeres demokratizálódás kilátásai és a hazaút.
A választások nem szüntetik meg a megszálló felelősségét. Hacsak nem kérik a távozást, ellen kell állnunk a katonai kivonulás kísértésének, mielőtt egy törvényesen megválasztott kormány képes lenne fenntartani a rendet és hatékonyan kormányozni. De a legitim demokráciát létrehozó választások egyben az egyetlen módja annak is, hogy egy nemzetépítő kivonja magát a forgalomból, és - végül - hazaküldje csapatait.
Feldman új utószava aktualizálja az iraki történetet a könyv eredeti, 2004-es megjelenése óta, és felteszi a kérdést, hogy az Egyesült Államok etikusan járt-e el, amikor az iraki politikai folyamatot erőltette, miközben nem tudta ellenőrizni a biztonsági helyzetet.
