Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv meggyőző elemzést nyújt az arab tavaszról, és azt szorgalmazza, hogy ne csak sikertelen forradalmak sorozataként tekintsünk rá, hanem értékeljük újra. Hangsúlyozza az arab népek politikai cselekvőképességét, különösen Tunéziára és Egyiptomra összpontosítva, miközben kritikával illeti a külső hatások hatását, különösen Szíriával összefüggésben.
Előnyök:A könyv részletes betekintést nyújt a közel-keleti politikába, különösen az arab tavaszba. Határozottan az arabok politikai cselekvőképessége mellett érvel, különösen Egyiptomban és Tunéziában. Sok olvasó tanulságosnak találta a perspektívákat, és nagyra értékelte a több országra kiterjedő kollektív cselekvések mélyreható elemzését.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak a Szíriáról szóló gyenge fejezetre, megjegyezve, hogy Feldman alábecsüli az USA befolyását a szíriai konfliktusra. Emellett egyes kritikusok megalapozatlannak és nem kellőképpen tárgyaltnak találták a pánarabizmus végéről szóló állításait, ami rontott az általános érvelésen.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Arab Winter: A Tragedy
Könyv tartalma:
ANew York Times Book ReviewEditors' Choice Editors' Choice
Miért tévednek a hagyományos vélekedések az arab tavaszról
Az arab tavasz azt ígérte, hogy véget vet a diktatúráknak és önrendelkezést hoz az embereknek szerte a Közel-Keleten. Tunézia kivételével azonban mindenhol vagy újbóli diktatúrához, polgárháborúhoz, szélsőséges terrorhoz vagy mindháromhoz vezetett. Az arab tél című könyvében Noah Feldman amellett érvel, hogy az arab tavasz mégsem volt teljes kudarc, még kevésbé elkerülhetetlen. Sokkal inkább egy nemes, tragikus eseménysorozat volt, amelynek során a közelmúlt közel-keleti történelmében először az arab nyelvű népek szabad, kollektív politikai lépéseket tettek az önrendelkezés elérése érdekében.
Feldman az egyiptomi forradalomra és ellenforradalomra, a szíriai polgárháborúra, az ISIS szíriai és iraki felemelkedésére és bukására, valamint az iszlám alkotmányosságért folytatott tunéziai küzdelemre összpontosítva eredeti beszámolót nyújt az arab tavasz politikai következményeiről, beleértve a pánarab identitás megerősítését, az arab nacionalizmusok pusztulását és a politikai iszlám halálát az ISIS összeomlásával. Megkérdőjelezi azokat a kommentátorokat is, akik szerint az arab tavasz sosem volt igazán átalakító erejű, az arab népi önrendelkezés délibáb volt, sőt, az arabok vagy a muszlimok kevésbé képesek a demokráciára, mint más népek.
Az arab tél mindenekelőtt azt mutatja meg, hogy nem szabad hagynunk, hogy az arab tavasz tragikus kimenetele elfedje a benne rejlő emberi értéket. Azok az emberek, akiknek politikai életét kívülről határozták meg, megpróbáltak - és egy ideig sikerrel is jártak - saját maguknak politikát csinálni. Az, hogy ez nem eredményezett alkotmányos demokráciát vagy jobb életet az érintettek többségének, nem jelenti azt, hogy az erőfeszítés nem számított. Éppen ellenkezőleg, a történelem szempontjából számít - és a jövő szempontjából is számít.
