Olvasói vélemények
Összegzés:Charlie Kaufman „Hangyaboly” című filmje vegyes kritikákat kapott, egyesek dicsérik humorát, eredetiségét és mély témáit, míg mások a koherencia hiányát és a hosszú, értelmetlen részeket kritizálják. Az olvasók egyetértenek Kaufman egyedi kreatív hangvételében, de a vélemények eltérnek abban, hogy az elbeszélés szerkezete és a karakterfejlődés sikeresen közvetíti-e a fő üzeneteket.
Előnyök:A könyvet gyakran jellemzik hisztérikusan viccesnek és magával ragadónak, Kaufman jellegzetes szellemességét és eredetiségét bemutatónak. Sok kritikus értékeli a mély filozófiai témákat, az okos írást és a kihívást, amelyet az olvasók számára jelent. B. Rosenberger Rosenberg karaktere érdekesen összetett, az abszurditás és a humor pedig visszhangra talál azoknál, akik ismerik Kaufman stílusát.
Hátrányok:Számos kritikus szerint a cselekmény zavaros és koherens, túlságosan hosszú és elkalandozásokkal tarkított, ami rontja az általános élményt. A főhőst gyakran jellemzik ellenszenvesnek, ami megnehezíti az olvasók számára a kötődést. A kritikusok szerint az elbeszélés túlságosan is szövevényes, ami helyenként frusztráló olvasási élményhez vezet.
(122 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Az Oscar(R)-díjas forgatókönyvíró (John Malkovich, Adaptáció, A makulátlan elme örök napsugara és a Synecdoche, New York) merész és határtalanul eredeti bemutatkozó regénye.
A CENTER FOR FICTION FIRST NOVEL PRIZE LONGLISTÁRA - "Egy diszpeptikus szatíra, amely sokat köszönhet Kurt Vonnegutnak és Thomas Pynchonnak... Kaufman mély képzelőereje, jelentős írói képessége és telitalálat szellemessége hajtja. -- The Washington Post.
"Meghökkentő alkotás... féktelenül vicces... kivételesen jó könyv)." -- The New York Times Book Review - "Kaufman a nyelv mestere... egy látványosság." - NPR
AZ NPR ÉS A MEN'S HEALTH AZ ÉV LEGJOBB KÖNYVEI KÖZÉ VÁLASZTOTTA
B. Rosenberger Rosenberg, a neurotikus és alulértékelt filmkritikus (bukott akadémikus, filmrendező, szerető, cipőárus, aki egy zoknis fiókban alszik) rábukkan egy eddig még nem látott filmre, amelyet egy rejtélyes kívülálló készített - egy filmre, amelyről meg van győződve, hogy megváltoztatja karrierjének pályáját, és alapjaiban rengeti meg a filmvilágot. A kezébe kerül a valaha készült talán legnagyszerűbb film - egy három hónapig tartó stop-motion mestermű, amelynek elkészítése kilencven évig tartott a visszavonult alkotónak -, és B. tudja, hogy küldetése, hogy megmutassa az emberiségnek. Az egyetlen probléma: a film megsemmisül, így ő marad az egyetlen tanúja a véletlenül múló zsenialitásnak.
Ebből a műalkotásból már csak egyetlen képkocka maradt, amelyből B.-nek valahogy meg kell próbálnia felidézni azt a filmet, amely talán a civilizáció utolsó nagy reménysége. Így kezdődik egy észbontó utazás egy olyan psziché fergeteges rémálomvilágában, amely éppoly buja kafkai, mint amennyire elsorvadt a Twitter könyörtelen ömlengésétől. B. kétségbeesetten próbál rendet teremteni egyre értelmetlenebb létezésében, a törekvő áldozattá válás és a degeneratívan befogadó nyelvezet önmaga által felállított börtönében rekedt, és igyekszik újraalkotni az elveszett remekművet, miközben megpróbál lépést tartani a "like-ok" és az önkényes feljelentések egyre töredezőbb kultúrájával, amely egyszerre a b te noire-ja és a raison d' tre-ja.
Az Antkind a modern világ égető vádja, az Antkind egy gazdagon rétegzett meditáció a művészetről, az időről, az emlékezetről, az identitásról, a komédiáról és magáról a létezés természetéről - az igazság szemcséjéről, amely minden vicc középpontjában áll.
