Arisztotelésztől Darwinig és vissza: Utazás a végső okozatiság, a fajok és az evolúció témakörében

Olvasói vélemények

A könyv a teleológia és az evolúció kapcsolatát filozófiai szemszögből vizsgálja, különösen arisztotelészi szemszögből, de kritikával kell szembenéznie a fordítási problémák, a történeti fókusz és a kortárs tudományos szempontok korlátozott figyelembevétele miatt.

A könyvet humoros és magával ragadó írói stílusa miatt értékelik, és értékes betekintést nyújt a természetről és a teleológiáról alkotott arisztotelészi nézetekbe. Emellett olyan alapvető fontosságú műként is elismerik, amely megkérdőjelezi a redukcionista nézeteket, és átgondoltan vizsgálja az evolúció filozófiai következményeit.

A kritikusok megjegyzik, hogy a fordítás rossz, ami megnehezíti az olvasást. A történelmi hangsúly háttérbe szorítja a filozófiai érveket, amelyeket sokan nem találtak megfelelőnek, vagy csak felületesen tárgyaltak. Emellett néhány kritikus csalódott a modern tudományos felfedezésekkel - például a DNS-sel - való foglalkozás hiánya miatt, és úgy vélték, hogy a könyv nem nyújt mélyreható betekintést a darwini elmélet és a végső ok-okozati összefüggésekbe.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

From Aristotle to Darwin and Back Again: A Journey in Final Causality, Species, and Evolution

Könyv tartalma:

Darwin evolúciós elmélete továbbra is ellentmondásos, bár a legtöbb tudós, filozófus, sőt teológus is elfogadja azt valamilyen formában, mint az élőlények sokféleségének magyarázatát. A vita akkor robban ki, amikor az elméletet arra használják, hogy megpróbáljanak mindent megmagyarázni, beleértve az emberi élet minden aspektusát, és hogy tagadják a Teremtő szerepét vagy az élet célját.

Sok tudósnak a tudományos módszer önmaga által szabott határain túlmutató túlkapásai talán részben azzal magyarázhatók, hogy a modern gondolkodásban két fontos eszme - a végső kauzalitás vagy cél és a formális kauzalitás - elveszett. A tudósok érthető módon zárójelbe teszik ezt a gondolatot a tudományos gondolkodásukból, mert csak az anyagi és hatékony okok szintjén keresnek magyarázatot. Mégis sokan közülük a világ szelektív tanulmányozásából tévesen arra következtetnek, hogy végső és formális okok egyáltalán nem léteznek, és hogy nincs helyük az élet racionális tanulmányozásában. Hasonlóképpen, sokan tévesen feltételezik, hogy a filozófia nem támaszkodhat a végső és formális ok-okozati összefüggések fényében a tudományos eredményekre a világ és az ember jobb megértése érdekében.

A nagy filozófus és filozófiatörténész, Etienne Gilson azt igyekszik megmutatni, hogy a végső kauzalitás vagy célzatosság és a formális kauzalitás elvek azok számára, akik keményen és alaposan gondolkodnak a világról, beleértve a biológia világát is. Gilson ragaszkodik ahhoz, hogy az organizmusok és a biológiai rendszerek teljesen racionális megértéséhez szükség van a teleológia filozófiai fogalmára, vagyis arra az elképzelésre, hogy bizonyos fajta dolgok léteznek és olyan célokkal vagy célokkal rendelkeznek, amelyek beteljesülése természetükhöz kapcsolódik - más szóval formális és végső okokra. Megközelítése a tudomány tényeire vonatkozó filozófiai reflexióra támaszkodik, nem pedig a teológiára vagy az olyan vallási tekintélyekre való hivatkozásra, mint az egyház vagy a Biblia.