A Postcolonial Reading of the Acts of the Apostles
Az Apostolok Cselekedeteinek posztkoloniális olvasata az Apostolok Cselekedeteit, az önfelmagasztalás és az isteni előjogok önfeláldozásának kettős motívumával, a posztkoloniális kritika szemszögéből vizsgálja. A lukácsi közösség hibrid módon küzd azért, hogy legitimálja magát két hatalmi struktúra vagy hegemónia előtt: a Római Birodalom és annak birodalmi istentiszteleti rendszere, valamint a judaizmus meghatározó intézményei előtt.
Az Apostolok Cselekedetei rejtett átiratként jelenik meg a római birodalmi istentisztelet rendszerén belül - rámutatva minden olyan hatalom sorsára, amely bitorolná az isteni előjogokat, és Istenen kívül más Úrhoz való hűséget követelne. Az Apostolok Cselekedeteiben a római istentisztelet mimikriával történő ábrázolását elemezzük, amely a felsőbbrendűségen és hegemónián alapul, és amelyet császári rendeletek, templomok, neokorok, vallási szokások stb. felállítása révén gyakorolnak. Ezenkívül a római tisztek ábrázolását is megvizsgáljuk, megfigyelve, hogy Lukács félelemmel teli, de hazugnak, megvesztegetésre törekvőnek, és ami még fontosabb, üdvösségre és békére szorulónak ábrázolja őket.
Továbbá az Apostolok Cselekedeteiben a lukánus közösség zsidó keresztény csoportként jelenik meg a judaizmus különböző formáinak sokaságában és a jézusi mozgalomban. A zsidó Szentírás helyes értelmezésének legitim örököseinek tekintik magukat. Nem tagadják etnikai hovatartozásukat, de hirdetik a judaizmust meghatározó intézmények (a királyság és a Szanhedrin mint templomi intézmény) eszkatológiai/apokaliptikus végét, valamint inkább Isten, mint Izrael országának helyreállítását, a pogányok teljes elfogadásával és befogadásával.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)