Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik Peter Weiss „Az ellenállás esztétikája, II. kötet” című könyvét, amely részletes és lebilincselő történelmi regény, és amely az antifasiszta ellenállásra összpontosít, különösen a spanyol polgárháború és az azt követő európai események idején. Történelmi személyiségeket és eseményeket mutat be, bár az elbeszélés szerkezete az időbeli ugrások miatt kihívást jelenthet.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történelmi elbeszélés, amely aprólékosan vizsgálja az antifasiszta ellenállást.
⬤ Történelmi személyiségek alapos bemutatása, amely gazdag kontextust biztosít az olvasók számára.
⬤ Érzékeny betekintést nyújt az antifasiszta túlélők küzdelmeibe.
⬤ A korszak összetettségének és ideológiai konfliktusainak árnyalt ábrázolása.
Hátrányok:⬤ Az elbeszélésből hiányoznak az egyértelmű átmenetek a különböző korszakok között, ami összezavarhatja az olvasót.
⬤ Brechtet nem éppen szimpatikusan ábrázolja, ami nem minden olvasónak tetszhet.
⬤ A történet tempója lassú lehet, a hosszadalmas elemzések nem biztos, hogy mindenkihez eljutnak.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Aesthetics of Resistance, Volume II, 2
Könyv tartalma:
Peter Weiss Az ellenállás esztétikája című háromkötetes regénye második kötetének megjelenése jelentős irodalmi esemény, amely először teszi elérhetővé a huszadik századi német irodalom egyik kiemelkedő alkotását az angol nyelvű olvasók számára. A Marat/Sade című darabjáról ismert, nemzetközileg elismert író, Peter Weiss koronázó műve, Az ellenállás esztétikája az 1930-as évek végétől a második világháborúig tartó időszakot öleli fel, és az antifasiszta ellenállást, valamint az európai proletárpártok felemelkedését és bukását dramatizálja.
Az eredetileg 1978-ban megjelent II. kötetet a névtelen elbeszélő Párizsban kezdi, miután visszavonult a spanyol polgárháború frontvonaláról. Innen Stockholmba költözik, ahol egy gyárban dolgozik, kapcsolatba kerül a kommunista párttal, és találkozik Bertolt Brechttel.
Az elbeszélő festészetről, szobrászatról és irodalomról szóló hosszas elmélkedéseit tartalmazó regényben hemzsegnek a szereplők, akik szinte mind történelmi személyiségeken alapulnak. Az elbeszélő mindvégig a politikai ellenállás és a művészet közötti rokonságot vizsgálja - ez a kapcsolat áll Weiss regényének középpontjában.
Weiss azt sugallja, hogy az értelem az ellenállás felvállalásában rejlik, függetlenül attól, hogy milyen intenzív az elnyomás, és hogy a politikai cselekvés és a társadalmi megértés új modelljeit a művészetben kell keresnünk. Az ellenállás esztétikája a háború utáni német irodalom egyik igazán nagy műve, és a huszadik századi német történelem megértéséhez nélkülözhetetlen forrás.
