Értékelés:
G. K. Chesterton The Man Who Was Thursday című regénye egy összetett és szürreális regény, amely az anarchizmus, a filozófia és a hit témáit fonja össze egy fordulatokkal és humorral teli elbeszélésen keresztül. Gabriel Syme-ot, a költőt és detektívet követi, amint beszivárog egy anarchistákból álló titkos tanácsba. Az olvasók nagyra értékelik gazdag nyelvezetét és allegorikus mélységét, bár sokan kihívásnak találják szószátyársága és elavult utalásai miatt.
Előnyök:⬤ Gazdag, költői nyelvezet és okos szójáték.
⬤ Magával ragadó történet, amely a humort mély filozófiai témákkal ötvözi.
⬤ A detektívregény, az allegorikus és a szürreális elemek egyedülálló keverékét kínálja, ami elgondolkodtatóvá teszi.
⬤ Az anarchiáról, az erkölcsről és az emberi létről szóló meglátásai miatt nagyra értékelt.
⬤ Egyes kiadások jól nyomtatottak és formázottak, ami fokozza az olvasás élményét.
⬤ Bonyolult és elavult nyelvezet, amely nehezen érthető.
⬤ Néhány olvasó kiszámíthatónak találta a cselekmény fordulatait.
⬤ A történet a vége felé összefüggéstelennek vagy szürreálisnak tűnhet, elveszítve a narratív tisztaságot.
⬤ A lábjegyzetek és megjegyzések spoilereket tartalmazhatnak, ami rontja az olvasás élményét.
⬤ Nem biztos, hogy a nem keresztény olvasók számára is érdekes lehet, mivel jelentős keresztény allegóriát tartalmaz.
(563 olvasói vélemény alapján)
The Man Who Was Thursday: A Nightmare
2011 Az 1908-as kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás teljes fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva.
"Az ember, aki csütörtök volt: G. K. Chesterton regénye, amely először 1908-ban jelent meg.
A könyvet néha metafizikai thrillerként emlegetik. Bár anarchistákkal foglalkozik, a regény nem az anarchista gondolatokat vizsgálja vagy cáfolja.
Chesterton ad hoc felépítésű "filozófiai anarchizmusát" megkülönbözteti a közönséges anarchizmustól, és többször nem annyira a kormányzat elleni lázadásként, mint inkább az Isten elleni lázadásként említi. A regényt úgy jellemezték, mint "a huszadik századi írás egyik rejtett zsanérját, azt a helyet, ahol a szemünk előtt Lewis Carroll és Edward Lear nonszensz-fantasztikus hagyománya megfordul, és Kafka és Borges rémálom-fantasztikus hagyományává válik".
